Az Úr meglátogatásának ideje
Betlehem, hideg istálló, szalma, elhagyatottság, ismeretlenség, magány……
Talán ez az, ami leginkább jellemezte Jézus születésének napját, az első karácsonyt. Csak a két szent szülő volt Jézus mellett, három király és a környéken juhait legeltető néhány pásztor látogatta meg őt. A világ nagy részének tudomása sem volt arról, hogy az Ég és Föld királya leszállt közénk egy gyönge kis újszülött formájában.
Ma ugyanezt éli meg Jézus. Az emberek többsége nem figyel, vagy nem eléggé figyel rá. Adventi és karácsonyi teendőink körül forgunk, és jó ha egy órával megajándékozzuk az Urat, amikor az ünnepek alatt elmegyünk a templomba, a szentmisére. A karácsony többi része, evés- ivás, szórakozás, családlátogatás, pihenés, Tv nézés és még ki tudja mi, hiszen rengeteg lehetőséget kínál a világ…..
Egyszer egy zarándok Krakkóban az irgalmas Jézus kinagyított arcképe előtt megkérdezte őt: miért ilyen szomorú a tekinteted Uram? Az Úr azt válaszolta: azért mert az emberek nem adják nekem a szívüket, csak a figyelmükből adnak nekem egy keveset .
Pedig, aki Jézushoz megy és Jézusra igazán figyel az másképp távozik onnan, mint ahogyan odament. A szentek azt tanítják, hogy a szentté válás legkönnyebb útja az egyszerűség. Aki felesleges dolgokkal aggatja tele az életét, az nehezen tud eljutni az életszentség állapotára. És, ha az emberek több időt szentelnének Jézusra, akkor sokan és gyorsan az életszentség igen magas fokaira tudnának eljutni.
Ma egy olyan világban élünk, amely folyamatosan eltereli a figyelmünket a lényegről. A világ egyik legfőbb társa a média, legjobb barátunk a mobiltelefon, akaratlanul is, lépten-nyomon azt figyeljük, hogy mit üzen nekünk a világ.
Volt egyszer egy szent, aki elhatározta, hogy mindent eldob, ami a világhoz köti, és életét onnantól az egyszerűség és az Úrra való figyelés jellemezte. Egyik legnagyobb szentünk, Assisi szent Ferenc lett belőle. Nem tett mást csak látogatta az Urat, vele volt, vele töltődött, vele beszélgetett, tőle tanult, tőle kért tanácsot, benne talált meg mindent, amire szüksége volt, és ő adta meg neki azt a lelki gazdagságot, amit a világon senki más nem tud megadni.
Az ő élete példa lehet számunkra, mert a mi életünkben is eljött az Úr meglátogatásának ideje.
A betlehemi kisded minket is vár…
Jó lenne, ha ez a karácsony először az igazi Úrra való figyelés karácsonya lenne.
Milyen nagy öröm lenne ez a magányos betlehemi kisded számára és milyen nagy lelki gazdagság lenne számunkra, akik őt idáig mindig félretoltuk, mellőztük, és hanyagoltuk!
A csillag ma is ott ragyog Betlehemnek lelki egén. Induljunk el felé, hogy a világ Világossága beragyoghassa a mi életünket is!!!