Az Istennel való szeretet kapcsolat

Ma sokat halljuk: Isten szeretete független attól, hogy mi mit teszünk.

Ez a kijelentés önmagában megállja a helyét, de egy szeretet kapcsolat ettől sokkal többet jelent. Egy szeretetkapcsolatban mindkét fél kimutatja a másik iránti szeretetét.

Hogyan érthetem meg Isten irántam való szeretetét?

Pál apostol ezt mondja:

Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem. Gal 2,20,

Isten Fia szeretett engem és önmagát adta értem. Értjük-e ennek a mondatnak az üzenetét? Keresztény életünk, pályafutásunk ugyanis ezen a vonalon kell elinduljon, csak akkor válhat Isten és ember közötti kölcsönös szeretetté.

Ahhoz, hogy megértsük mit jelent, szeretett engem és önmagát adta értem ,ismerni kell státuszunkat. Az első emberpár ősbűne miatt elveszettnek születünk és Krisztus megváltó műve által megmentettek leszünk.

Mitől menekülünk meg? A bűn rabságából és a haláltól, mely minden emberre az áteredő bűn által "öröklődik". Leginkább egy kikapcsolhatatlan lelki örökségnek nevezhetjük ezt.

Amikor elfogadjuk azt, hogy az élet velejárója a rossz és az élet vége a könyörtelen halál, akkor még semmit nem látunk még abból, amit Isten szeretete számunkra elkészített. Jézus Krisztus azért jött, hogy legyőzze a rosszat és legyőzze a halált. De nem csak egyféle halál létezik, a test halálán túl ott a lélek örök halála is. A testünk halálának pillanatában tehát nem ér véget minden.

Ebben a reménytelen állapotban ragyog fel nekünk Isten szeretete: "Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." Jézus Krisztus azért jött, hogy megszabadítson a rossztól, és megszabadítson az örök haláltól. Van tehát jó és van örök élet! Az élet halál feletti győzelme Húsvét ünnepén ragyog fel számunkra legtündöklőbben. Jézus, akit a bűn megölt, feltámad, hogy mi is vele együtt életet nyerjünk.

Ha ránézek a keresztre feszített Úrra, meg kell látnom benne Isten szeretetét. Ő azért halt meg, hogy én megmeneküljek és örök életem legyen. Ha ránézek a feltámadott Úr szegekkel áttört kezére, Isten szeretetének örök jelét kell meglátnom benne. Olyan csodálatos ez! Nagypéntek elmúlt, de Jézus szeretetének jele örökké ott látható átlyuggatott kezein. Szemléltük-e mi már a keresztet? Szemléltük-e már Jézus szegekkel áttört kezeit? Megláttuk-e már benne Isten szeretetét?

Ha igen, akkor elindultunk a megmenekülésünk útján.

De elég-e Isten szeretete, ahhoz, hogy minden jóra forduljon? Vagy az embernek is kell-azért valamit tennie, hogy az elveszett státuszból megmentett státuszba kerüljön?

Megmenekülni akkor fogok, ha én is szeretem Istent.

Mikor szeretjük Istent?

Jézus azt mondja: "Aki parancsaimat ismeri és megtartja azokat, szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja, én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki."« Jn. 14,21,

Miután megláttuk Isten irántunk való szeretetét, tovább kell lépnünk a következő lépcsőfokra: megismerni és megtartani Isten parancsolatait. S ezzel már el is érkeztünk utunk végére. Aki Ismeri és megtartja Isten parancsolatait, az szereti őt.

Van egy fordulópont az életünkben, mikor az mellett döntünk hogy elhagyjuk a rosszat, megismertük , szeretjük és meg akarjuk tartani az Isten parancsolatait, azaz Isten irántunk való szeretetére viszont szeretettel akarunk válaszolni. Ezt nevezik az ember életében megtérésnek.

A megtérés egy 180 fokos fordulatot jelent. Idáig ugyanis a világhoz és annak gonosz törvényeihez ragaszkodtam, de ezentúl Istenhez és az ő tiszta törvényeihez ragaszkodom.

Mik az Isten törvényei?

A Tízparancsolat és a szeretet törvénye. És a kettő szorosan egymásba forr, hiszen akkor szeretjük Istent és embertársainkat igazán, mikor a Tízparancsolatot megtartjuk. Rá kell ébrednünk, hogy a törvény számunkra nem egy kellemetlen, nehezen betartható, megszorító határt jelent, hanem az Isten és egymás szeretetében való megmaradás határát.

Ma nagyon nehéz egy olyan világban élni, amelyet nem látunk ( a hit világa), hiszen a látható élet számtalan csábítása szemeink előtt áll. Mégis meg lehet tenni azt, hogy hátat fordítunk a világnak, Isten felé tekintünk és kérjük tőle látásmódunk gyógyulását, megváltozását. Aki meglátja Jézus irántunk való szeretetét, és időt szán arra, hogy Isten parancsait megismerje, az másképp fog visszafordulni a világ felé, mert tudni fogja, mi a jó és tudni fogja, mi a rossz. Tudni fogja mi az, ami az életre visz és tudni fogja, hogy mi az, ami a halálra. Ebben az elfordulásban történik meg az a csoda, hogy az elveszett státuszban lévő ember leteszi Jézus keresztje alá minden korábbi tévedését, Isten bűnbocsánatát kéri, s már, mint megmentett státuszú ember fordul vissza a világ felé.

Lehet egyedül is bolyongani a világban, halványan sejtve, hogy Isten szeret engem, de lehet a megsebzett kezű Jézus kezét fogva, Istennel kölcsönös szeretet kapcsolatban élve is járni. Az előbbi az elveszettek, az utóbbi a megmentettek státusza.