Az Isteni irgalom néhány fontos jellemzője

Néhány olyan gondolatot szeretnék megosztani Isten irgalmáról, melyekről ma kevés szó esik.

Ha röviden definiálni szeretnénk, hogy mit jelent az Isten irgalma, akkor azt mondhatjuk, hogy, az irgalom az, hogy a bűnös nem kapja meg azt, amit érdemelne, vagyis elengedik a bűneiért való büntetést.

Az Isten irgalmának négy fontos tulajdonsága van.

1. Az első és legfontosabb az, hogy Isten az irgalmát csak annak ajándékozza, aki töredelmes bűnbánattal járul elé. A töredelem azt jelenti, megértettem és őszintén megbántam azt, hogy bűneimmel Istent megsértettem. Bűneimmel végleg szakítani kívánok, és minden erőmmel azon vagyok, hogy amivel Istent megsértettem, azt a jövőben újra ne kövessem el.
2. Az irgalom második tulajdonsága az, hogy tökéletes tisztaságot ad, azaz az őszintén megbánt vétkektől Isten teljesen megtisztít minket. Nem mondható  tehát az, hogy valaki irgalmat nyert,  amikor ő a bűneiben továbbra is saját döntése alapján megmarad. Egy ideig áltathatja magát azzal, hogy Isten annyira szeret mindenkit, hogy mindent megbocsát, de ez egy ál biztonságérzet. Az irgalom, mely nem mos tisztára, nem Isten irgalma, hanem egy emberek által kreált hazugság. Egyáltalán lett volna-e értelme annak, hogy Jézus azért szenvedje el a kereszthalált, hogy azután az emberek életében semmi ne változzon, és ugyanúgy bűneikben maradjanak? Nem, mert az irgalom nem így működik. Az irgalom nem elnézi azt, amilyenek vagyunk, hanem véget vet életünk egy elhibázott szakaszának.
3. Az irgalom harmadik tulajdonsága az, hogy visszatartja az Atya büntető kezét. Mikor az irgalom Jézus által közénk jött, az nem törölte el sem a Tízparancsolatot, sem az Isten bűnök felett érzett haragját. Nem törölte el az Isten igazságosságát sem, csupán felmentett az igazságosan járó büntetés alól.
4. Az irgalom negyedik tulajdonsága az, hogy nagyon nagy árat fizettek érte. Nagyon sokba került Istennek, hogy mi elnyerhessük az irgalmasságot. Mi ugyan ingyen kapjuk, de az Isten egyszülött Fiának élete volt az ára: "18tudva, hogy nem romlandó ezüstön vagy aranyon történt a megváltásotok az atyáitoktól rátok hagyományozott hiú életmódotokból, (Iz 52,3) 19hanem a szeplőtlen és érintetlen Báránynak, Krisztusnak drága vérén" 1 Pét 1, 18,19. S éppen e nagy ár miatt nem játszhatunk Isten irgalmával. Nem használhatjuk fel bűneink elpalástolására. Az irgalom nem eltakarja a bűnt, hanem megtisztít attól. Érezhető a különbség a között, ha valaki szennyes és megmosakszik, vagy ha csak tiszta ruhát húz a szennyes testére, hogy mások ne ítéljék el tisztátalanságáért.

Más helyen ezt írja a Szentírás: "20Mert nagy árat fizettek értetek! Dicsőítsétek meg tehát Istent testetekben." 1 Kor 6,20 Ezen a ponton érthetjük meg Isten szeretetét is, hiszen a számára legdrágábbat sem sajnálta odadobni a hóhérok kezébe, csakhogy bűnös gyermekei megmeneküljenek.

Úgy képzelhetjük el mindezt, mint egy bírósági tárgyalást, ahol a bizonyítottan vétkesként állunk a vádlottak padján, a büntetésünk halál, mégpedig az örök kárhozat. S akkor jön valaki és azt mondja: én vállalom a büntetést minden elkövetett bűnéért, ő hadd legyen szabad. Ezt tette Jézus Krisztus. Aki maga volt az Élet, vállalta a halált, hogy mi, akik bűneink miatt halottak voltunk, életre keljünk. Hogy megértsük miben áll Jézus szeretete, időzzünk el rendszeresen egy feszület előtt, s gondolkodjunk el Jézus e szavain: " Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért. 14Ti a barátaim vagytok" János 15, 13-14. Ezt a kínhalált pedig kényszer nélkül ,önként vállalta: "Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt.
18. Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt." János 10,17-18 A szenvedést pedig nem egy-két emberért, hanem az egész emberiségért vállalta előre, a még el sem követett bűnökért is. S tette ezt olyan halálnemmel, amely az összes többi halálnemnél nagyobb szenvedéssel jár, a keresztre feszítéssel.

 Ezek után van-e valaki, aki úgy gondolja, hogy az irgalom akkor is jár, ha megmarad az Isten számára utálatos életében? Nem visszaélés az Isten jóságával, mikor én élem az életem a nekem tetsző módon, tudva azt, hogy egy ártatlan úgyis minden büntetést vállal helyettem? Lehet-e nyugodt az ilyen ember lelkiismerete?

S igaz-e az a bíró, aki tudja, hogy a felmentett folytatni fogja bűnös életét, és mégis elengedi őt azzal a tudattal, hogy a vétkeiért soha semmilyen büntetés nem jár? Nem. Hamis az ilyen bíró, s az általa hirdetett irgalom is olcsó és hamis.

Az igazság az, hogyha mi megértjük, hogy Jézus úgy szeretett minket, hogy helyettünk vállalta a büntetést, akkor nekünk minden erőnkkel azon kell legyünk, hogy megjavuljunk. Az Isten irgalmas szeretetének megtapasztalása az, mely elindítja bennünk a jóra való törekvést. Innentől pedig minden az akartunkon múlik. Ha mi el akarjuk hagyni a régi bűnös életünket, és a jóra törekszünk, akkor ezt a kezdetben kicsinyke akaratot odaadhatjuk Isten kezébe, s az ő kegyelme fogja napról napra növelni bennünk a jóra való törekvést. Mondhatjuk minden nap Jézusnak: "Az én erőm oly kevés Uram. De az elhatározásomat, hogy megjavulok, a te kezedbe helyezem. S hiszem, hogy te fogod munkálni bennem napról napra, hogy rossztól való elfordulást és a jóhoz való odafordulást. Végül az Isten kegyelméből ez a picinyke akarat akkorává nőhet, hogy az én akaratomból már nem is marad semmi, akaratom teljesen Krisztusé lesz. Ez a megtérés utáni megszentelődés folyamata, melyben a csendességben Istenre figyelve eltöltött idők, és a szentségekhez való gyakori járulás segít minket.

Végül érdemes még kicsit elgondolkodni az irgalom és a tisztítótűz kapcsolatán. Ha Isten a bűneimet megbocsátotta, akkor nekem miért kell a tisztítótűzben szenvednem? Nem volt tökéletes a bocsánat? De, a bocsánat tökéletes, a mi bűnnel való szakításunk viszont nem végleges és nem tökéletes. S addig, amíg mi a sokszor megbocsátott bűneinkhez újra és újra visszatérünk, nem vagyunk méltók az Istennel való teljes és tökéletes közösségre. Isten méltányolja az elhatározásunkat, hogy a jót akartuk cselekedni életünkben, de ha úgy haltunk meg, hogy a rosszal végleg nem szakítottunk, akkor további tisztulásra van szükségünk. A tisztítótüzet látomásban megjárt lelkek mind arról számoltak be, hogy minden megholt lélek önként megy a tisztítótűzbe, mert érzi, hogy lelke még nem kész arra, hogy Istennel teljesen egyesüljön. Annak, aki már itt e földön eljut a megszentelődés magas fokára, odaát nem sokat kell tisztulnia. Nagy szentjeink pedig valószínű a tisztítótüzet is elkerülték.

Isten adja meg számunkra, hogy az Ő valóságos irgalmában mi is részesedhessünk, amely irgalom megadja számunkra a mennyországba való belépőt, miután megvívtuk életünk nemes harcát.