Az Isten , az ember és a kísértő

Minden ember élete, amíg itt él a Földön, két erőnek van kitéve, az Isten és Sátán (Gonosz, Kísértő) erejének. Ezt talán sokan el is fogadják. De tisztában vagyunk-e az erőviszonyokkal, és azzal, hogy mikor Isten hívővé leszünk, micsoda harc kezdődik a Gonosz részéről, hogy elszakítson minket Istentől? Ha az erőviszonyokat nézzük, a fenti három közül leggyengébb az ember. Amíg az ember meg nem Ismeri Istent, addig az élete a Gonosz játékszere. A Gonosz azt tesz vele, amit akar, hiszen az ember még a létezéséről sem tud. Ez az ember mind az Isten mind a gonosz létezését tagadja. Ezt a képet úgy kell elképzelni, hogy az ember mellett közvetlenül ott tornyosul a Gonosz, és mindig olyan ügyesen mozdul, hogy az ember ne tudja észrevenni, hogy valaki nagyobb, az Isten is létezik. Az ilyen embernél a Gonosznak nincs különösebb dolga, csupán annyi, hogy folyamatosan adagolja az neki a figyelem elterelő dolgokat, amik úgy lefoglalják, hogy nem is hallja meg, ha valaki Istenről beszél neki. Lehetnek ezek közt az emberek között olyanok is, akik tudnak Isten létezéséről, de az Isten a szemükben csak egy halvány kis emlékfolt, egyáltalán nem vágynak arra, hogy megismerjék, vagy összeköttetésbe kerüljenek vele.

Sok ember életében elkövetkezik az a pillanat, hogy megtér, és felismeri, hogy neki elsősorban az Istennel kell szorosabbra fűzni a kapcsolatát. Igyekezne is erre az ember, de valahogy még ekkor is sokszor ügyesebbnek bizonyul a Gonosz, mert ilyenkor mozgósítja segítőit, a megtisztított szívbe hetedmagával tér vissza, ahogyan a Szentírás is írja. Ilyenkor az Istenhez nagy erőfeszítéssel felépített összeköttetésünket abban a pillanatban támadja, és gyengíti, ahogyan az létrejött. Ha ezt is egy képpel kívánjuk szemléltetni, akkor az úgy fest, hogy mialatt az ember meggyónja Istennek bűneit és megtisztul, eltűnik a Gonosz kettőjük közül. Létrejön egy kezdeti gyenge összeköttetés Isten és ember között. De rövid idő múlva a Gonosz már észrevétlenül ott is terem, hogy átvágja azt a gyenge szálat, mellyel az ember az Istenhez kapcsolódik. Az ember ebből gyakran semmit nem is vesz észre, mert még vak a Gonosz praktikáival és cseleivel szemben. Isten viszont kénytelen elengedni az ember kezét, mert olyan kezet nem foghat, mely újra a gonoszhoz és szennyhez tapad. Ha az ember ekkor észbe kapna, és visszafordítaná tekintetét az Istenre, még látná őt, és újra összeköttetésbe tudna vele kerülni. De sok esetben nem így történik, mert ahogyan a Gonosz odaállt Isten és az ember közé, irtózatos sebességgel el kezd növekedni. Magától növekszik, az embernek ehhez tudatosan semmit nem kell tennie. És ha eltelik kis idő, ami nem Isten, hanem az ember felelőssége, talán újra akkorára megnövekedhet a Gonosz, hogy megint eltakarja az ember elől Istent, és az ember már nem is vágyik újra Istenhez, mert már csak azt látja, amit a Gonosz kínál neki. Újra tele lesz önteltséggel, büszkeséggel, élvezetvággyal, szórakozások és gazdagság utáni vággyal. Leköti az a rengeteg információ, melyet a világ hasztalanul kínál neki. Itt megint a Gonosz győzött.

Vannak olyan emberek is, akiknek korábban volt már Istennel valamilyen kapcsolatuk, és szeretnének vele ismét szorosabb összeköttetésbe kerülni, de nem tudják, hogy a Gonosz sokkal erősebb az embernél. Ezek az emberek magunk próbálják félrelökni a Gonoszt az útból, azaz megpróbálnak erkölcsösebb életet élni, de bármennyire is erőlködnek, nem jutnak előrébb. Évekig eltarthat egy-egy ilyen küzdelem. A kimenetele kétféle lehet. Vagy feladja az ember és azt mondja, lehetetlen Istenhez eljutni. Hiába próbálom, nem megy, feladom, nem törődöm vele többet. A szerencsésebb az, ha az ember felismeri, hogy saját maga bólintott rá a gonosz kísértéseire, újra megvallja bűneit, és Istenre bízza a Gonosz félreállítását. Ebben az esetben újra létrejön az összeköttetés ember és Isten között, és ha az ember elég eltökélt arra, hogy ezt az állapotot meg is tartsa, akkor ez a kötelék kettejük között egyre szorosabb, vastagabb és erősebb lesz. Még ekkor is elég gyakran meg fogja nyirbálni a Gonosz, de minél erősebb ez a kötelék, annál nehezebb dolga lesz a Kísértőnek. Ilyenkor olyan praktikákkal szokott jönni, hogy elhiteti az emberrel, hogy az Istennel nem lehet folyamatos kapcsolatot kialakítani, emlékezteti az embert a korábbi bukásaira, elszakadásaira Istentől. Aki elhiszi neki, talán elkeseredve meg is állhat, azon az úton, mely az Istennel való legszorosabb kapcsolat kialakításához vezethetne. Ez az állapot az, mikor hol, hol gyengül az Istenhez való kötődés, mindig attól függ, hogy az ember mennyire eltökélt az Isten keresésében és elérésében. Sajnos a világ még ekkor is sokszor vissza tudja húzni a komoly, megtért keresztény embereket is, mert nem az Istenre figyeltek és nem az Istennek szánták oda az idejüket.

Végül, ha az ember nagyon kitartóan ragaszkodik Istenhez, felismeri és el tud szakadni mindentől, ami gyengíti a kapcsolatát Istennel, létrejöhet egy olyan állapot Isten és ember között, mely olyan, mint egy kegyelmi erőből fenntartott házasság. Isten és ember olyan szorosan kötődik egymáshoz, hogy a Gonosz erők azon kívül, hogy néha meghámozzák az erős kötelék külső borítását, már semmit nem tudnak tenni. Isten és ember örök és szétszakíthatatlan kapcsolatban és szövetségben egymással. Ez az, amiről Pál apostol így írt:"Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban."( Róma 8, 38-39). Isten mindenkivel meg tudja és akarja tenni ezt a nagy csodát. Hogy sikerül- e neki az egyedül tőlünk függ. A mi felelősségünk ugyanis, hogy dolgozunk-e az Istennel való kapcsolatunk építésén. Ha elfordulunk, és nem figyelünk rá, az összeköttetést szétrombolja a Gonosz. Isten kegyelme, hogy kit, mikor és hogyan szólít meg, de az ember felelőssége az, hogy mennyire él ezekkel a lehetőségekkel, és mennyire igyekszik az Istenhez közelebb kerülni. Nem kis túlzás azt állítani, hogy csak azért nem vagyunk még szentek, mert nem akarunk igazán azok lenni.

Végezetül még egy kép szemléltetésként: Halálakor mindenkit az visz magával, akinek a kezét éppen akkor fogja. Aki az Isten kezét fogja, azt Isten viszi magával a Mennybe. Aki a Gonosz kezét fogja, azt a Gonosz rántja magával a Pokolba. Isten kezét viszont csak bűntelen, tiszta és hűséges emberi kéz foghatja meg. Nem mondhatjuk, hogy Isten kezét fogjuk, miközben bűneinkhez is ragaszkodunk. Jézusnak köszönhetjük a megtisztulás lehetőségét is, és azt, is, hogy a Gonosznak már nincs ereje abban az életben, amely Istennel jár. Azért mert Jézus a bűnt és a gonoszt is végérvényesen legyőzte diadalmas halálával és feltámadásával.