Az Eucharisztia tékozlói

Furcsán hangozhat e cím a rendszeresen szentáldozók számára, hiszen az Eucharisztia ( az Oltáriszentség) birtokosai csak akkor lehetünk, ha a régi tékozló életünket elhagyva, visszatértünk az atyai házba. Mégis érdemes megvizsgálnunk, hogy méltóképpen bánunk-e azzal az ajándékkal (ha akarjuk az Atyától kapott örökséggel), melyet úgy kapunk meg, ahogyan a tékozló fiú az örökség rá eső részét. Azzal, hogy az Atya nekünk adja a legdrágábbik kincsét, Fia Testét és Vérét, ugyanazt kockáztatja, mint egykor a példázatbeli Atya, aki úgy adta oda fiának az örökség rá eső részét, hogy nem tudta, mi fog vele történni. A tékozló Fiú nem becsülte meg azt, amit az Atyjától kapott. Miközben kicsapongó önző életmódját élte, elvesztette mindazt az értéket, melyet otthonról hozott.

Mi az, amit az Atya ma nekünk ad? Mi az Eucharisztia? Kimeríthetetlen és végtelen lelki gazdagság. Minden alkalommal, mikor Jézus szent Testével és Vérével egyesülünk, birtokosai leszünk e mérhetetlen és kimeríthetetlen gazdagságnak. Mérhetetlen, mert értéke felbecsülhetetlenül nagy,  és kimeríthetetlen, mert a benne kapott kegyelem kútfeje soha ki nem fogy.

Mit teszünk mi ezzel a kinccsel? Jézus Szent Testét és Vérét, és annak kegyelmeit ugyanis elsősorban azért kapjuk, hogy a körülöttünk élő embertársainkat gazdagítsuk. Ha Jézussal egyesültünk a szentáldozásban, ugyanazt a szeretetet, békét, jóságot, megbocsátást vihetjük az embereknek, melyet Jézus birtokol. Merjük-e ezt elhinni? Merünk-e meríteni e nekünk ajándékozott mérhetetlen kincsből? Vagy tartogatjuk magunknak? Esetleg csak a saját önző céljainkra használjuk? Én békét találjak, én legyek szeretve, én érezzem az Atya jóságát, nekem legyen megbocsátva. Vajon aki így használja az Eucharisztiában neki adott kegyelmeket, nem szegényedik-e el ugyanúgy, mint a példázatbeli tékozló fiú?

A nekem adott ajándékkal méltóképpen élek-e? Méltó-e az életem ahhoz a Krisztushoz, akivel minden szentáldozásban egyesülök? Érdemes ezt megvizsgálnunk. Ha ugyanis e kincseket csak saját céljainkra használjuk, vagy hagyjuk elveszni, s másokat nem gazdagítunk vele, mi is tékozló fiúk vagyunk. Az Eucharisztia tékozlói.

A jó hír viszont az, hogy minden tékozló újra kezdheti az életét az Atya irgalmából. Merjünk sokkal többet meríteni a bennünk lakozó Krisztusból! Merjünk őbelőle élni! Merjük a régi önző és haragvó énünket végleg elengedni és legyünk olyan források, melyből a Krisztusi kegyelem bőségesen árad, s ahol minden szomjas lélek felüdülhet. A bennünk lakó Eucharisztia ugyanis képes megtenni velünk mindezt.

A végső számonkéréskor azt is meg fogják kérdezni, hogyan bántunk a nekünk adott legnagyobb kinccsel, Jézus Krisztus Szent Testével és Vérével. Éljünk úgy, hogy ne kelljen majd lehajtott fejjel szégyenkeznünk!