Atyám, ne Úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy Te

 Ezek Jézus Krisztus szavai a Getszemáni kertben a keresztre feszítése előtti éjszakán.

Jézus, aki Atyjának mindvégig engedelmes volt, mégpedig a keresztfának haláláig egy olyan lelkületet képvisel, mely a mai világ számára visszataszítóan és idegenül hangzik. Ne azt tegyem, amit én akarok, hanem vessem akaratom teljesen valaki másnak az akarata befolyása alá? Azaz, nem lehetek szabad, hanem mindig valaki más irányít engem?

Biztosan ismerős az érzés, hiszen mindez, az Isten iránti lázadás az első emberpár bűnbe esése óta ott van minden ember szívében. Nem akarok törvényeket, hiszen azok keretek közé szorítanak engem, s nem tehetek meg mindent, amit szeretnék.

Jézus Atyjának való teljes engedelmessége mellet, melyről az első sorokban beszéltünk, érdemes megvizsgálni a másik végletet is. A sátánista egyháznak egyetlen parancsolata van: "Tégy azt, amit akarsz." Tehát szabad vagy, senki nem befolyásol, nincs tiltott dolog. Bármit megtehetsz. És természetesen következménye sincsen semminek.

Érezhetjük, hogy e két véglet között számtalan sok árnyalati állapot létezhet. A civilizált ember a törvények által már korlátok közé van szorítva. Nem tehet meg mindent, nem lophat, nem ölhet, mert büntetés jár érte. Már itt kitűnik az, hogy a sátán mennyire hazug, hiszen nincs olyan, hogy mindent megtehetek, anélkül hogy annak bármi következménye legyen.

De mi van Isten Tízparancsolatával? Ha Istent káromoljuk, megy tovább az élet, nem büntet meg senki. Ha házasságot törünk, megy tovább az élet, nem büntet meg senki- Ha abortáljuk a magzatunkat, megy tovább az élet, nem büntet meg senki. Engedelmesek vagyunk addig, ameddig a világi kereteink rákényszerítenek, de szabadok vagyunk mindazokon a területeken, ahol a gonosz azt mondja: tégy azt amit akarsz, bátran áthághatod Isten parancsolatait, hiszen nem jár érte büntetés. Legalább is itt ebben a látható világban nem. A többivel pedig ne foglalkozzunk, mert onnan még senki nem jött vissza- ahogy a jó pogányok szokták mondani.

Láthatjuk tehát, hogy a hívő élet legfőbb kérdései az engedelmesség illetve az engedetlenség talaján dőlnek el. Ott, hogy a saját akaratom vagy Isten akarata-e az első?

Ma számtalan ember nevezi magát kereszténynek anélkül, hogy tisztában lenne vele, hogy a kereszténység nem más, mint engedelmesség, az, hogy akaratomat az Isten akarata alá helyezem. És ez a Tízparancsolat megtartásával kezdődik. Ha Isten azt mondja, hogy ne törjek házasságot, ne káromkodjak, ne fussak hamis bálványok után, akkor ezt megteszem. De nem azért, mert félek Isten büntetésétől, hanem azért, mert szeretem Istent.

Ahhoz, hogy szeressem Istent néhány sarkalatos dolgot meg kell értenem.

Az első emberpár a bűnbeesés miatt elveszítette Isten barátságát. Ebben a történetben ott van a Sátán teljhatalma: Tégy azt, amit akarsz, ne hallgass Istenre. S az ember a Paradicsomból, az Isten szerető közegéből és közelségéből a világba lett kiűzve, ahol a fájdalom a sötétség és gonoszság minden hatásának ki van téve. Természetesen itt könnyű az Istentől elfordulva élni, hiszen Isten oly távol van, csak hallomásból ismerhetjük. Isten azonban nem akarata, hogy az ember örökre tőle elszakítva éljen. Ezért küldte el Jézust, aki egy visszavezető út az Istenhez. S Jézus, aki mindenki közül az első és a legengedelmesebb, arra tanítja az embert, hogy hagyjon fel az Isten iránti engedetlenséggel, s tanulja meg mi az engedelmesség. Az engedetlenség tehát elszakít Istentől az engedelmesség pedig visszavezet hozzá. S miért kell hálásnak lennünk Istennek? Azért, mert nem hagyott minket a tőle való elszakítottság nyomorában és sötétségében, hanem adott egy lehetőséget Jézus Krisztus engesztelő kereszthalála által, hogy visszatérhessünk hozzá. Ha megértjük e szeretetből meghozott áldozat nagyságát és azt, hogy mitől mentett meg minket ez, akkor már nem nehéz Jézust és a Szentháromságot szeretetből követni.

Azok a keresztények, akik ma úgy akarnak Krisztus követői lenni, hogy a Tízparancsolat törvényeit áthághatónak tartják, igazából nem ismerték meg az evangélium igazi üzenetét, s továbbra is a világ sötétségében élnek, csak mintegy keresztény jelvényt tűzve a mellükre.

Az igazi keresztény élet mindig az Isten akaratának kifürkészésével kezdődik, s ebben a keresésben már benne van az is: Azt akarom majd tenni, amit Te mondasz Uram.

Csak néhány példa:

A Szűzanya igenje Isten akaratára: "Ime a te szolgáló leányod, legyen nekem a Te igéd szerint"- azaz az akaratát teljes egészében átadta Istennek. A utána ebből a csodálatos igenből sarjadzott ki az egész emberi nem megváltása.

Pál apostol a damaszkuszi úton azt kérdezi Jézustól: Mit akarsz Uram, hogy cselekedjek? Ebben a kérdésben is benne volt már az, hogy amit mondasz, azt meg is akarom tenni. S Jézus Pált az egyik legnagyobb apostollá teszi.

Assisi szent Ferenc Krisztus keresztje előtt imádkozva azt kéri Istentől: Mutasd meg nekem mit akarsz az életemmel kezdeni. Mi a te akaratod? S én kész vagyok azt tenni, amit Te mondasz. S középkor legnagyobb szentje lesz belőle.

De Jézus útja az, mely minden más ember előtt az engedelmesség legfőbb példája. Vállalni azt a mérhetetlen nagy szenvedést, melyet engedelmességből magára vesz a világon élt valamennyi ember engedetlenségének következményeként, hogy megmentse őket az engedetlenségért járó örök kárhozattól.
Atyám, ne úgy legyen ahogyan én akarom, hanem ahogy Te.

Mennyire tudjuk ezt őszintén kimondani?

Mennyire adtuk át az életünket, akaratunkat Istennek?

Az első lépcső viszonylag könnyű. Ne úgy legyen ahogy én akarom, hanem Isten Tízparancsolatának keretei közt élem az életem. Bár hozzá kell tenni, hogy a mai világban már ez is csak a kevesek kiváltsága.

De van egy ennél sokkal nehezebb igen is az Isten akaratára. Míg a Tízparancsolatban csak azt mondja, hogy mit nem tegyek, igazából nem tudhatom, hogy mi az, amit tennem kell. Mivel töltsem el a napon ébrenléti idejét? Ezt legtöbbször mi döntjük el, és nem engedjük, hogy Isten is beleszóljon.

Mikor Jézus a gazdag ifjúval találkozott, megnyugtatta őt, hogy a parancsolatokat ( a Tízparancsolatot) megtartva el lehet jutni az örök életre. De egyben valami sokkal többre, a tökéletességre is elhívta őt: "Ha tökéletes akarsz lenni add el mindenedet, gyere és kövess engem."  Azaz: fordulj el a saját terveidtől, akaratodtól, gyere velem és én megmondom neked, mit kell tenned.

Sokan az életben ilyen gazdag ifjak vagyunk, nem akarjuk elengedni azt, amit szorongatunk, és ez nem minden esetben a pénzt jelenti.   Pedig Jézus valami sokkal többet akar adni annál, amink most van!

Hogy ezt megkapjuk annak pedig egy feltétele van: Őszintén kimondani: ébredéstől elalvásig azt akarom, hogy ne az én akaratom, hanem a te akaratod teljeseden be Uram!

Lemondani és engedelmeskedni, amit a világ ma oly nagyon nem tud megtenni. De ha megtesszük, biztosak lehetünk benne, hogy valami csodálatos lelki gazdagság lesz mindezért a jutalmunk.

Aki vágyik az isteni tökéletességnek erre a fokára kezdje el mondani mától minden nap: Jézusom! Ne úgy legyen ahogy én akarom, hanem ahogy TE.

Mutasd meg nekem azt az utat, amelyen Te látni szeretnél engem!