Ami előtt mások hódolnak, te onnan állj fel!

Talán soha nem volt ilyen nehéz Krisztus követőjének lenni, mint napjainkban. Azt hiszem, a mai nyugati kereszténység legnagyobb kísértése a pénz, a gazdagság, és az élvezetek. Miközben igaz kereszténynek tartjuk magunkat, észre sem vesszük, mennyire kötődik szívünk a pénzhez, a kényelemhez, s mennyire a modern és pogány világ életéhez igazítjuk a magunkét is. Nem vesszük észre, mert szinte mindenki így csinálja. De egy valami biztos, mert Urunk mondta: 24Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok az Istennek is, a Mammonnak is." Mt 6, 24.

Ma azt üzeni az Úr nekünk, hogy ha a pénz, világi élvezetek, szórakozások épp úgy vonzanak minket is, mint a világot, akkor onnan most álljunk fel, s mától ne a világnak, hanem az Úrnak hódoljunk. Próbáljuk magunk elé idézni Urunk egyszerű és gazdagnak egyáltalán nem mondható életét, mely azonnal leleplezi a mi életünk félresiklását. Amikor valaki heti egy órát van az Úrral a templomban, s a többi 163-at a világ hódolatában éli, az nem keresztény. Amikor a világ dolgai előtt hódolunk, hátat fordítunk Istennek. Érdemes megvizsgálnunk, hogy egy héten hány órát töltünk el az Úr előtt hódolva és hányat a világ előtt meghajolva. Az igazi tiszta lelkiismeret rá fog döbbeni: "Mennyi időt elvesztegettem az életemből! Mily nagyon a mulandó dolgokhoz kötöm időmet, szememet, kívánságaimat! "

A szentek többségének talán azért volt könnyebb dolguk, mert egy rendházban eleve ki volt zárva a világhoz való rendetlen ragaszkodás lehetősége. Micsoda kihívás a mai kor emberének: "Te a világban maradva próbálj elfordulni a világ minden csábításától!"

Rendetlenül ragaszkodni azonban nemcsak a világhoz, hanem a teremtményekhez is lehet. Általában akkor tudjuk meg, hogy mennyire ragaszkodtunk valamihez, mikor azt elveszítjük. Így tudnak belerokkani egyesek pl. egy anyagi csődbe, vagy egy szeretett személy elvesztésébe. Amikor ugyanis egy mulandó bálvány összeomlik, ott maradnak látszólag teljesen egyedül és támasz nélkül.

Ma arra hív Isten minket, hogy a mulandó bálványainktól álljunk fel, és forduljunk Ő felé, aki egyedül örök, és aki egyedül méltó a hódolatra.

Egy gondolat erejéig még érdemes arról is beszélni, hogy milyen az emberek iránti szeretetünk. Van olyan, aki a másiknak csak a testét szereti, csupán azt, ami mulandó, amiből por és hamu lesz.

Az Igazi szeretet azonban nem a külsője miatt szereti a másikat, még csak nem is azért, mert a másik jót tesz, hanem az Isten által teremtett örök életű lelket szereti a másikban, függetlenül attól, hogy ő mit tesz, vagy hogyan néz ki. Aki így szeret, annak az elválás is sokkal könnyebb a szeretett személyektől, mert tudja, hogy elválás csak átmeneti.

Ma arra hív minket Isten, hogy álljunk fel azok közül, akik a mulandónak, a láthatónak hódolnak, s forduljunk a láthatatlan és az örök felé.