Aki feltekint a keresztre életben marad

"Az Egyiptomból való kivonulás idején a választott nép elhagyta a Hór hegyét, és Edom földjét megkerülve a Vörös-tenger felé haladt. A nép azonban belefáradt a vándorlásba, és zúgolódni kezdett Isten és Mózes ellen: "Miért hoztál ki minket Egyiptomból, azért, hogy meghaljunk itt a pusztában? Nincsen kenyér, nincsen ivóvíz, és unjuk már e semmit érő manna-étket is!"
Az Úr ekkor mérges kígyókat küldött a népre, s ezek megmarták őket, úgyhogy Izrael fiai közül sokan meghaltak. Erre Mózes elé járultak, és így kérlelték őt: "Vétkeztünk, lázadoztunk Isten ellen és teellened. Imádkozzál, hogy a kígyókat vegye el tőlünk az Úr!" Mózes tehát közbenjárt a népért, és az Úr így válaszolt: "Csináltass egy rézkígyót, és tűzd ki jelül egy fára. Akit marás ért és rátekint, az életben marad." Csináltatott is Mózes egy rézkígyót, és kitűzte jelül egy fára. Akit megmartak a kígyók, de föltekintett a rézkígyóra, az életben maradt." Szám 21, 4b-9

Két párhuzamos történetet kell egymás mellett meglátnunk. A Mózes által vezetett pusztában vándorló zsidó népet és a mai korban élő zarándokokat. Mai életünk sokban hasonlít az ószövetségi pusztában vándorló népéhez, hiszen várjuk beteljesedését annak, amit ígéretben kaptunk, hogy egyszer eljutunk Kánaán földjére, ami számunkra a mennyországot jelenti.

Az elégedetlenség a mai kor emberére is igaz. Azt olvassuk, hogy a zsidó nép életében ez az elégedetlenség volt az a tényező, mely elszakította őket Istentől. Nem volt elég nekik Isten gondoskodása, s az égből kapott csodálatos mannát sem becsülték. Ennek következménye az lett, hogy mérges kígyók lepték el a tábort, s akit megmartak, azok mind meghaltak. Látványos és félelemkeltő volt ez minden ott zarándokló zsidó számára. Szabadulni szerettek volna ettől az átoktól, és megbánták, hogy elszakadtak Istentől. Isten megkegyelmezett nekik, s adott egy lehetőséget az életben maradásra. Akit megmart a kígyó, de feltekintett a fán függő rézkígyóra, az életben maradt.

Az elégedetlenség, a pénz és gazdagság utáni sóvárgás ma is elszakítja az embert az Istentől. A Szentírás így fogalmaz: 10Minden baj gyökere ugyanis a pénz utáni sóvárgás. Így néhányan, akik törik magukat utána, már elpártoltak a hittől, és sok bajba keveredtek. I.Tim. 6,10

Más helyen azt mondja Pál: "mert én megtanultam, hogy elégedett legyek azzal, amim van."Fil 4, 11b

Ez így lenne helyes a mi életünkben is!

Amikor ugyanis a gazdagság után kezdünk el vágyódni, és arra fordítjuk időnket erőnket, hogy minél több földi kincset megszerezzünk, elszakadunk az élet Urától. Jézusnak nem voltak gazdag tanítványai. Akik őt követték mindannyian megtanulták, hogy a gazdagság, melyet keresnek, a mennyországban van.

A pénz utáni sóvárgás a gyökere sok más hitetlenségnek és bűnnek. Mintegy kinő belőle az idő folyásával. A bűn lelke ugyanúgy belénk mar, mint ahogyan a pusztában vándorló népbe a mérges kígyók. Mikor a bűn belénk mar, halálos sebet kapunk. Ez viszont nem olyan látványos, mint ahogyan az a fenti szentírási szövegben le van írva. Az, hogy a bűn által lelkiképpen halottak vagyunk csak a testi halálunk után válik nagyon egyértelműen és sajnos már visszafordíthatatlanul nyilvánvalóvá.

Jézus Krisztus azért jött, hogy ettől a haláltól megszabadítson minket. Aki feltekint a Megváltó keresztjére, az megmenekül a bűn halálos marásától, és életben marad. Örök életet kap.

A rézkígyó története nagyon szépen szemlélteti megmenekülésünk útját. Mindannyian nyögünk a bűn halálos marása miatt, s egyetlen esélyünk az életben maradásra Krisztus keresztje. És még egy fontos dolog: a bűnbánat aktusa és az életünk megváltoztatásának szándéka ugyanúgy feltétele a gyógyulásnak, mint ahogyan a szidó nép életében volt. Feltekinteni nem elég, ha a kapzsi, élvezeteket és pénzt hajhászó életmódunkban maradunk. Az irgalomnak, a gyógyulásnak az örök életnek mindig feltétele, hogy a régit elhagyjuk.

A kereszt gyötrelmeit örök javunkra fordító Úr Jézus Krisztusunk! Megrendült lélekkel hódolunk Előtted, s néma leborulásunkkal, a szent keresztedre való feltekintésünkkel, és az érintéssel, mellyel kereszten függő testedet illetjük, minden szónál mélyebben megvalljuk, hogy Tieid vagyunk. Újítsd meg bennünk üdvösségszerző keresztáldozatod kegyelmeit, szítsd fel Isten utáni vágyunkat, erősítsd Irántad való odaadásunkat, segíts kimondanunk a visszavonhatatlan igent megváltó szeretetedre, hogy a maga teljességében, megszorítások és megalkuvások nélkül vállaljuk a bűnön és halálon diadalmaskodó krisztusi életet.