Ahogy én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!

"Új parancsot adok nektek, hogy szeressétek egymást; ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. "Jn 13,34.

Jézus szeretetparancsa első hallásra talán könnyűnek tűnik. Szeressük egymást, ahogyan Jézus szeretett minket. Nézzük meg kicsit jobban mit jelent ez.

Jézus szeretetének két nagyon fontos tulajdonsága van.

Jézus szeretete először is állandó. Nem függ attól, hogy mi éppen mit teszünk, vagy mit nem teszünk. Nem függ attól sem, hogy mi mennyire szeretjük őt. Ő isteni természetéből adódóan szeret minket. Az emberi szeretet ezzel ellentétben változó. Az ember szeretete nagyon sokszor csak egy viszonzás: annyit adok vissza, amennyit kaptam. Ha viszont Jézus szeretetparancsát teljesíteni akarjuk, akkor ez nem elég. Fontos, hogy az érzéseinket mindig külön tudjuk választani attól, amit szeretetnek nevezünk. Ha engem valaki megbánt, arra valószínűleg egy ideig haragudni fogok, a szeretetem csökkeni fog iránta. Ezek azonban csak átmeneti érzések, és nem szabad, hogy szeretetkapcsolatainkat ezek irányítsák. Ha Isten Szentlelke bennünk él, és mi meg akarunk bocsátani , akkor szeretetkapcsolataink helyre fognak állni. A megbocsátást és azt, hogy újra tudjuk szeretni azt az embert, aki, megsebzett minket, Isten kegyelme munkálja ki bennünk. Valahogyan úgy kell elképzelni ezt, hogy Isten csordultig tölti serlegüket az ő kegyelmével, szeretetével, s mi ezt adjuk tovább az embertársainknak. Az, hogy néha emberi érzéseink elhomályosítják a másik iránti szeretetünket, nem kell, hogy megrémisszen. A baj akkor van, ha mi nem akarjuk a másikat szeretni, nem akarunk megbocsátani neki, és engedjük, hogy hosszú távon az Isten kegyelme helyett az emberi érzéseink irányítsanak. Ahhoz viszont, hogy az Isten kegyelmével tele lehessen a szívünk, sok időt kell töltenünk Istennel, gyakran kell a szentségekkel élnünk. Míly szép is az, mikor azzal a szeretettel, mellyel a szentáldozáskor az Úr Jézus megtölti szívünket, mi is gazdagítani tudjuk a másik embert. Nem mindig van azonban alkalmunk szentségekhez járulni, mikor úgymond "lemerültünk", ilyenkor az elcsendesedés, az ima is segít Isten kegyemével újra teletöltődni. Az ember is nagyjából úgy működik, mint egy autó, mikor kifogyott a benzin újra kell tankolni.

Jézus szeretetének egy másik fontos tulajdonsága az, hogy egyesül azzal, akit szeret. Ez olyas valami, amit mi emberi értelmünkkel teljesen felfogni talán soha nem tudunk, de Krisztus életéből számtalan bizonyítékát láthatjuk. Jézus nagypénteken oly tökéletesen egyesült a bűnös emberi nemmel, hogy bár ő bűntelen volt, de a bűnért járó szenvedést és halált akként vállalta, mintha a világ összes bűnét ő követte volna el. Jézus a megtestesülés pillanatától kezdve olyan közösséget vállalt az emberi nemmel, hogy nem csak egy közülük, hanem töklétesen egy velük. Így adja nekünk szent Testét és szent Vérét ma is a legszentebb Eucharisztiában, mert teljesen eggyé akar válni velünk. Jézus Krisztus ugyanis nem önmagáért van. Így mondhatja: "Lásd mennyire egy vagyok azokkal, akikhez hazamész, miután az Eucharisztiában engem imádtál! Lásd mennyire egy vagyok azokkal, akiket szeretned kell! Mikor őket nem szereted, engem nem szeretsz, s mikor őket bántod meg, engem bántasz meg. Mikor hazamész, lépj be úgy, hogy az én szentélyembe lépsz be, és engem akarsz imádni. Szeretteidben fogsz megtalálni engem. Aki ugyanis nem szereti embertársát, hogyan mondhatja, hogy szereti Istent és szeret engem? Az egész világ egy nagy szentély, ahol én Jézus jelen vagyok, és engem szerethetsz. A világot talán azért nem szereted, mert tele van bűnnel. De vedd észre, hogy a világban én is jelen vagyok, és kezdj el engem szeretni a világban! A világ az a hely, ahol igazán szerethetsz engem. A szentély ( az Eucharisztia imádásának helye) nem csak az, ahol leteheted a világban rád rakott nehéz terheket, a szentély sokkal inkább az, ahol újból képessé teszlek arra, hogy engem a világban szeress. A szeretet a legédesebb dolog a világon. Nagyobb szüksége van rá az embereknek, mint a kenyérre. Minden boldogságnak és örömnek oka a szeretet, és minden fájdalom és szenvedés legfőbb oka a szeretetlenség. A szeretet mindig tettekben nyilvánul meg. A szeretet érzése ugyanis csak azé, aki szeret. A másik ember csak tettekben érezheti meg a szeretetünket. Vedd észre, hogy mi a másik ember szükséglete, és szeretetből tedd meg neki. Mondj le az önmagad körül való forgásról. Nem az emberek helyett kell megtenned dolgokat, hanem nekik és velük. Ne panaszkodj, hogy szeretni kell. Ha küldök egy embert, akinek a te szeretetedre van szüksége, vedd úgy, hogy egy nagy ajándékot kaptál."

Mikor valaki szeretetben egyesül egy másik szívvel, akkor annak öröme, bánata, fájdalma is övé lesz. A másik ember szenvedése iránti közömbösség mindig a szeretetlenség jele. A másikkal való együtt szenvedés viszont a szeretet legnagyobb ajándéka. Ez legtökéletesebben nagypénteken mutatkozott meg Jézus és a Szűzanya egyesült szíveinek közös fájdalmában. Szűzanyát azért nevezi az Egyház a Megváltó társának, vagy társmegváltónak, mert Jézus fájdalmát lélekben a Szűzanya ugyanúgy átélte nagypénteken, mint ahogyan az ő szent Fia, hiszen szíveik a szeretet által teljesen egyek voltak.

A szeretet iskolájában még sokat kell tanulnunk, de Isten kimeríthetetlen kegyelme az, mely ennek zálogát megadja. Nekünk nincs más dolgunk, csak egyre inkább igyekezni azon, hogy szeretetünk krisztusi szeretet legyen. Ez a legnagyobb parancsolat azok közül, melyet Jézus ránk hagyott.