Advent legfőbb célja

Advent legfőbb célja nem lehet más, mint az, hogy az érkező Úr számára méltó helyet készítsünk szívünkben. Az Úr a tiszta és a meleg hajlékokat kedveli. Tiszták akkor leszünk, ha engedjük, hogy az Úr szétzúzza az életünket még megkötöző sötétség valamennyi láncát. Mit ér a sok külsőség, ha egy családban nincs egység, nincs béke, nincs szeretet. A csillogás -villogás egy ideig elkápráztathat bennünket, de talán nincs köztünk olyan, aki még nem élte volna át karácsonykor a "valami még hiányzik" érzését. Ez az érzés a szívünk mélyéről tör elő, s a hiányunk nem más, mint maga Jézus és a tökéletes világosság.

Szánjunk időt idén adventben arra, és kérjük az Isteni kegyelmet, hogy mutassa meg számunkra, hol van még mindig megkötözve életünk a sötétség láncaival. Lehet, hogy egész egyszerűen, csak a civakodás és viszály szellemét nem tudtuk még elűzni életünkből. Idén újabb lehetőségünk van arra, hogy végleg ellene mondjunk a békétlenség szellemének, s olyan csodálatos tiszta helyet készítünk szívünkben az Úrnak, ahová elepedő örömmel tér be megpihenni. Szívünk szeretete pedig a bölcső melege, mely a világ kegyetlen, sötét és hideg éjszakájában egy csodálatos ajándék az Úr számára.

Ha mi magunk pedig befogadtuk az érkező Királyt szívünk tiszta és meleg hajlékába, már a karácsonyi ajándékon sem kell törni nagyon a fejünket, hiszen magát a bennünk lakó Krisztust tudjuk szeretteinknek ajándékozni. Nincs annál nagyobb ajándék egy család számára, mintha a szívünkből a Krisztus tisztasága, tökéletes szeretete és békéje sugárzik.

Senki nem vágyik és nem is vágyhat ettől többre, mert ez maga tökéletesség. Így tudja Krisztus betölteni minden szegénységünket, minden hiányunkat, minden vágyunkat. Ő azért jött, hogy életünk legyen és bőségben éljünk. S ez a bőség nem más, mint a Krisztus tökéletes ragyogása az életünkön át. Erre vágyik minden ember, és erre vágyik Krisztus is.

Ajándékozzuk meg tehát Jézust szívünk teljes odaadásával, egymásnak pedig magát Jézust ajándékozzuk úgy, hogy a bennünk lakó Úr által mi magunk válunk krisztusivá.