Adj inni a szomjazónak!
"Oszd meg kenyeredet az éhezővel"- írja Izajás próféta , ahol elsősorban a testileg éhezőkre gondolhat. A világban azonban ma sokkal több a lelkileg éheztetett ember és az Isten igazsága után szomjazó lélek. Bármilyen nagy gazdagságban élünk is,ma nagyon sok a boldogtalan és szomorú ember. Boldogtalanságuk, szomorúságuk abból az Isten utáni éhségből adódik, mely minden ember szívében kivétel nélkül ott van.
Talán sokszor érzi, az Isten kegyelmének bőségében részesült lélek, hogy mennyire nehéz az áhítat, az imádság, a szentáldozás után kimenni a világba. Mintha az életet adó oázisból a száraz és gyilkos forró sivatagba lépnénk. Keressük továbbra is a felüdülés helyeit, de nem nagyon találjuk, sőt sokszor úgy érezzük, hogy a mi lelkünk víztartalékai is hamar elfogynak, s ismét vissza kell térnünk oda, ahol az élő vizek forrásához juthatunk.
A szentmise olyan, mint mikor a forróságtól eltikkadt sivatagi vándor egy oázis felüdítő forrására talál. Mit tesz ilyenkor az ember? Bőven iszik belőle, hogy ereje megújuljon, és útját tovább tudja folytatni. De a vándorok sokszor megfelejtkeznek arról, hogy vizet nem csak ők vehetnek, hanem vihetnek belőle másoknak. is.
Pál apostol az írja a római levelében: 1"A sóvárgással eltelt természet Isten fiainak megnyilvánulását várja."( Róm 8,19)
Isten azt a feladatot bízta ránk, hogy inni adjunk a szomjazónak. Az élő vizek forrását nem birtokolhatjuk úgy, mintha csak a miénk lenne, miközben a környezetünk csaknem szomjan hal. Edényünket úgy kell megmerítenünk, hogy másoknak is vihessünk abból a békességből, örömből és szeretetből, melyet mi is ingyen kapunk.
Mikor a reménytelenség sötétségében lévő embernek azt mondod, hogy van tovább és van másképp, inni adtál neki. Mikor a szeretetre kiéhezett embernek az isteni szeretet csak egy aprócska gesztusát adod is, inni adtál neki. Mikor az örök boldogság reményének fényét meglátják az arcodon, sóvárogni fognak az élet után ők is. Adj egy csepp élő vizet a szomjazó léleknek, hogy aztán ő keresse és kutassa azt a forrást, ahonnan te magad is nyered, az élő Úrtól.. Az isteni élet egy-egy cseppjével nyerd meg a hitetlent Isten számára!
Soha senki nem evangelizált még anélkül, hogy ne adott volna a szomjazónak egy kortyot abból, ami neki van. Talán fel sem tudjuk fogni micsoda nagy küldetést bízott ránk az Úr. adj inni a szomjazónak!
Ne legyünk tehát önmagunknak élő keresztények. Lebbentsük fel a fátylat végre, és mutassuk meg a világnak gazdagságunkat. Adjuk inni a szomjazó embereknek, hogy végül ők is odataláljanak az élő vizek forrásához.