A jézusi élet növekedése szívünkben

A Jézussal való legbensőségesebb, legtökéletesebb találkozásunk és egyesülésünk a szent Eucharisztia vételekor történik.

Mi történik a drága vendéggel, miután szívünkbe költözött?

Illetve hogyan illene bánni egy királyi vendéggel, miután otthonunkba érkezett? Egészen biztosan nem úgy, hogy betesszük egy szobába, s azután nem is foglalkozunk vele. Mégis nagyon sokszor ez történik.

Miután megtörténik a szentáldozás, sokszor egészen más utakon kezdünk el járni. Világi dolgok felé tekintünk, s a szívünkbe költözött vendéget meg sem szólítjuk szinte egész nap. Nem figyelünk rá, mintha ott sem lenne.

Ha a szívünkben a jézusi élet nem indult növekedésnek, annak az oka az, hogy a vendéget nem szeretjük eléggé. Szeretni valakit azt jelenti, figyelek rá, szólok hozzá, várom, hogy ő is megszólítson. Meghallgatom őt. Számít a véleménye. Próbálom megismerni és teljesíteni akaratát. Próbálok örömet okozni neki. Minőségi időt töltök vele.

Mennyire jellemzi ez a Jézussal való kapcsolatunkat?

Minél inkább ilyen a Jézussal való kapcsolatunk annál inkább fogjuk teremni a mennyei gyümölcsöket. A szívünkbe költözött jézusi életet ugyanis a mi szeretetünk tudja táplálni és növeszteni.

Jézus nem tolakodó. Ha az ember nem foglalkozik vele, nem fogja erőszakosan ránk erőltetni a társaságát. Ha nem figyelünk rá, ő csendben ott ül, de ebben az esetben nem fogja szívünket jézusivá formálni.

Szívünk olyan, mint a szántóföld, a szent Eucharisztia pedig, mint a jó mag. A jó magot pedig szeretetünk kell, hogy öntözze, hogy az naggyá növekedhessen.

Talán sokan azt gondolják, hogy a szentségimádás csak  templomban lehetséges, mert  csak ott van jelen Jézus szent Teste és Vére. Nem gondolunk arra, hogy a mi szívünk is egy templom, melyben ott lakik Jézus valóságosan, hiszen az Eucharisztiát valóságosan magunkhoz vettük. Így az Oltáriszentségben jelen lévő Krisztust saját szívünk templomában is imádhatjuk. Talán éppen ez által válik egyre kézzelfoghatóbbá jelenlétének valódisága életünkben. 

Szívünk drága vendége vágyik a társaságunkra, vágyik a figyelmünkre. Nem erőszakos uralkodó, de minél nagyobb teret és hatalmat adunk neki életünkben, annál inkább lesz szívünk valódi királya.

Talán érezzük a különbséget aközött, mikor egy király magányosan unatkozik egy bezárt szobában, mikor szava sincs, mert senkinek nincs ideje rá figyelni, és aközött, mikor mindenben kikérik véleményét és készek mindenben az ő akaratára hagyatkozni.

Jézus azt mondta Pilátusnak, hogy az ő királysága nem e világi. Bizonyos értelemben mégis az, hiszen mindannyiunk szívének szelíd és alázatos királya szeretne lenni.