A szeretet mibenléte

A szeretetről sokféle elképzelésünk van. Sokféle oldalról megközelíthető, ma annak oldaláról közelítenénk meg, aki adja. Már-e legutóbbi mondatban benne van a szeretet lényege, mert a szeretet legfőbb tulajdonsága az, hogy ad.

S honnan is indul a szeretet? Istentől, mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Amikor az ember az áteredő bűn és az életében elkövetett személyes bűnök következtében az örök halál várományosa volt, Isten szeretetből elküldte Fiát, hogy kimenekítse az emberiséget a Sátán rabszolgaságából, és megmentse őt az örök haláltól. Mivel Isten mindenható és mindent tudó, bizonyára tudta, hogy mi fog történni legdrágább egyszülöttjével, ha emberként megjelenik köztünk. Tudta, hogy szenvednie kell és tudta, hogy meg fogják ölni, s mindennek tudatában szeretetből adta oda nekünk. Többre becsülte az ember boldogságát, mint a saját isteni gyermeke méltóságát és dicsőségét.

Jézus szeretete ugyanebben mutatkozik meg. Az életét adja oda szeretetből értünk: a jó pásztor életét adja a juhaiért. Más helyen azt mondja: "nincsen annál nagyobb szeretet, mint mikor valaki életét adja a barátaiért." Jézus mindent odaadott értünk. Először is a királynak illő mennyei dicsfényt hagyta ott, s vált egy szegény istálló szülöttjévé, majd földi élete csúcspontján az élet szerzője, aki maga az élet, hagyja, hogy halálra adják őt. Mindkét esemény Jézus lényegével alapjában ellentétes. Az élet ura meghal, olyan, mintha a földi fény forrása, a Nap kialudna. Harmadsorban, pedig Jézus önmagát a végsőkig megalázva a Szent Eucharisztiában adja magát nekünk, örökre, minden napon a világ végezetéig. Jézus szeretetének teljességét e három dologban láthatjuk meg leginkább.

Mire tanít ez minket? Az érzéki emberben mindig ott van a saját maga jólétének és élvezeteinek keresése. Talán sokszor nehéz erről lemondanunk, s nehéz másoknak szentelni az életünket, ahelyett, hogy magunkat kényeztetnénk. A testi ember, s a kísértő mindig abba az irányba fog húzni bennünket, hogy minél többet adjunk magunknak, és minél kevesebbet másoknak. Az Isten Szentlelke viszont azt mondja, légy olyan, mint Jézus, mondj le mindenről, s add oda magadat másoknak szeretetből. Ha panaszkodunk, hogy sokat kell fáradnunk másokért, ez a testi emberünk szava, mely nem akarja, hogy másokat szeressünk. Mikor viszont ennek a fogságából tudatosan ki akarunk és tudunk szabadulni, megismerhetjük azt az örömöt, mely a szeretet adásában rejlik. Lemondani egy múlandó saját magunknak szánt örömről, s odaajándékozni magunkat másoknak ugyanis sokkal nagyobb öröm, s értéke átível a halálon túlra is.

Isten a szeretetét nem csak azért adja, hogy minket kényeztessen, hanem azért, hogy azt mi tovább adjuk másnak. Ha ma azt kellene meggyónnunk, hogy Istennek mennyi szeretetét tékozoltuk el eddig életünkben, vajon meddig tartana a gyónásunk?

Ha nyitott szemmel és füllel járunk, mindenütt meg fogjuk látni és hallani a mi szeretetünkre éhező embereket. Talán sehol nincs olyan nagy űr és szegénység, mint az emberi szívekben, amelyet nem töltött be egy másik ember szeretete. Isten Szent lelke adja meg az elhatározást és a bölcsességet ahhoz, hogy ezután sokkal gazdagabban tudjuk a körülöttünk élőket önmagunkkal megajándékozni. Ez az életforma nem más, mint a földi élet értelme, s maga a legnagyobb öröm és boldogság forrása.