A szentmise misztériuma

A szentek úgy tartják, ha életünkben csak egyetlen szentmisén is részt vettünk már sokkal többet kaptunk, mint amit valaha a teljes életünkben a világtól kaphatunk.

Mi adja ezt a végtelen értéket a szentmisének?

A szentmise abban különbözik minden más felekezet istentiszteletétől, hogy benne Krisztus keresztáldozata jelenik meg, magával az élő Krisztussal találkozunk, s végül vele egyesülünk testben és lélekben.

A szentmise jelenlét Krisztus keresztáldozatánál. Valóban. Mi lehet ettől nagyobb?

Vegyük sorba, mi is történik a szentmisén….

Mikor belépünk a templomba, Krisztus áldozata bemutatásának helyére, a világot kint hagyjuk és Isten misztériumába lépünk be. Fontos ez a fajta elszakadás, mivel nem egy előadásra vagy ételosztásra, hanem a csodák helyére megyünk.

Térdet hajtunk a tabernákulumban lakó élő Krisztus előtt, mert hisszük a valós jelenlétét, tiszteljük kereszthalált, és elismerjük isteni nagyságát.

Mikor szenteltvízzel meghintjük magunkat tudnunk kell, hogy ez három dologért történik: a bocsánatos bűneink bocsánatára, a gonosz csábításának elkerülésére, és az Isten oltalmának elnyerésre. Ezért is nagyon fontos, hogy ne kézfertőtlenítő, hanem szenteltvíz legyen minden templom bejáratánál.

Gyónom a mindenható Istennek: A Jézussal való találkozást mindig a bűnbánat aktusa kell, hogy megelőzze, ahogyan Keresztelő szent János is a bűnbánat keresztségét hirdette Jézus megjelenése előtt. A bűnbánat azt jelenti: belépünk a szoros kapun. Isten misztériumát csak úgy lehet megismerni, ha a bűneinket, a batyunkat letesszük. Egyébként halottként ülünk a szentmisén.

Uram irgalmazz: Az irgalom tengerében megfürödni a világon a legédesebb dolog. Az irgalomban benne van az értünk mindent feláldozó krisztusi szeretet. Benne vagyunk mi is esendő, bűnös emberek. Az irgalom tengere a bűneinktől való megtisztulás és megújulás tengere. Régi emberként lépünk bele és új emberként jövünk ki belőle. A szentmisén tehát egy megújuláson megyünk keresztül, azért, hogy méltóképpen tudjuk megünnepelni az Úr szent titkait. Természetesen a szentmise közgyónása nem helyettesíti a személyes szentgyónást, hanem annak csak kiegészítője.

Dicsőség a magasságban Istennek: Miután bűnbánattal Isten elé járultunk és részesültünk Isten végtelen irgalmában, méltó, hogy őt dicsérjük teljes szívünkből. A valóságosan jelen lévő Krisztusnak énekeljük ezt szívünk teljes odaadásával.

Miután így felkészítettük szívünket az Ige és az Eucharisztia befogadására, a szentmise olvasmányai és az evangélium következik.

"Jézus mondja én vagyok az út az igazság és az élet." – erre a vágányra kell ráállnunk.

Az evangélium, Jézus szavai, amit a szentmisén hallunk a színtiszta hamisítatlan igazság. Mindenféle kétely múljék el szívünkben azzal kapcsolatban, hogy elfogadjuk-e vagy sem azt, amit a Szentírás mond. Ne alkudozzunk vele, ne hasonlítgassuk más igazságokhoz. Sőt, minden más igazságot, melyet a világban hallunk ehhez igazítsuk, s ennek függvényében ítéljük jónak vagy rossznak.

A megfelelően felkészített Lélek szomjazza az Isten szavát, s mikor azt hallgatja, az valóban élővé válik számára. A Lélek táplálkozik az Isten igéjével. De csak az lehet éhes, aki valóban az Isten szavát óhajtja és nem a világ ideológiájával kíván táplálkozni. Ha így hallgatjuk Isten igéjét, akkor gyakran ráeszmélünk, hogy életünk mennyire mellette van annak, mint amit Isten elvár tőlünk. Ilyenkor egy tiszta motiváció éled újjá bennünk: én pontosan így akarok cselekedni, ahogyan te kéred tőlem Uram. Ha nem így hallgatjuk Isten szavát, akkor az olyan, mintha egy halott felett beszélnének.

Az evangélium és az igemagyarázat után következik a szentmise legfenségesebb része, Krisztus áldozatának bemutatása.

A szentmisén két titok, két csoda megy végbe: az egyik amikor Jézus leszáll a mennyből és megjelenik a kenyér és bor színe alatt, a másik mikor betér a szívünkbe. A szívünkbe ugyanaz az erő száll be, mely az ostyát Krisztus testévé változtatta. Az Eucharisztia a mag melyet elvetnek a szívünkbe, hogy gyümölcsöt teremjen. Krisztus teste a búzaszem, mely elhal, hogy új életet hozzon létre. Az Eucharisztia kenyér része elbomlik, megemésztjük, de a benne lévő Krisztus élete bennünk folytatódik.

A megtisztulás után arra a szívükben lévő vágyra, hogy az Ige szavát teljesíteni szeretnénk, Isten az Eucharisztiában adja meg a választ. Az Eucharisztia erősít meg minket abban, hogy a régit valóban elhagyjuk és az újat cselekedjük.

Ahogyan Isten szavára lett a világ és az ember, úgy lesz a pap szavára az élettelen kenyérből Krisztus Teste és Vére. Az ember mondja ki, de az Isten viszi végbe ezt a csodát. Itt érdemes megfontolnunk, hogy micsoda erő rejlik a papságban, s mennyire kell tisztelnünk azokat, akik Krisztus Testével és Vérével táplálnak minket. Valóban ők a mi atyáink, mert a lelkünk számára szükséges táplálékot ők teremtik meg.

Szent vagy, szent vagy, szent vagy mindenség Ura Istene Soha ne felejtsük el, hogy a szentmisében velünk együtt az angyalok dicsőítik a valóságosan jelen lévő Krisztust. Próbáljunk meg minél inkább elszakadni a láthatóktól és belépni ebbe a láthatatlan gyönyörű spirituális világba.

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy: Miután Krisztus áldozatának bemutatása után kibékültünk Istennel és embertársainkkal, az oltáron immár jelen lévő Jézus jelenlétben és ővele mondjuk el a tőle tanult Úri imádságot. Fontos a kiengesztelődés állapotában lennünk, máskülönben nem mondhatjuk: "mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek."

Íme az Isten báránya! Íme aki elveszi a világ bűneit: a szentmise itt éri el csúcspontját, Krisztus a hatalmas király a magasba emeltetik.

Ezután az ember kiált fel a mélységből: Uram nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj. A szentmise legmagasabb és legmélyebb pontjai ezek. Azután kimegy a hívő áldozni és a magasság és mélység csodálatosan egy szintre kerül egymással. Isten leereszkedik az ember pedig felemeltetik. Isten visszaadja az embernek a bűn miatt elveszített méltóságát, s egyben erejével tölti el, hogy a Krisztustól kapott szentségben meg tudjon maradni.

Fontos, hogy mikor Jézussal egyesülünk, mindig őrá figyeljünk, ne a testvérünkre és ne a papra.

Végezetül soha ne legyen kétségünk afelől, hogy amikor ezt az utat végig jártuk és a szentmiséről kimegyünk, ragyogóan tiszta a szívünk. Isten gyönyörködik bennünk, s nekünk féltőn kell őriznünk szívünknek e szép tisztaságát.

A szentmiséről kijőve küldetésünk az, hogy Jézust elvigyük és bemutassuk a világnak. Így válhatunk két lábon járó tabernákulummá. Ha őszintén és mélyen egyesültünk vele, akkor gondolataink, szavaink, tetteink is olyanok lesznek, mint az övéi. Nagy felelősség van abban, hogy milyennek látják azt az embert, aki a templomból kijön. A világ ugyanis azt fogja gondolni az Istenről és az Egyházról, amit mirajtunk hívőkön lát.

A szentmise lépésről lépésre vezet be minket az Isten legmélyebb misztériumába, s a célja az, hogy minket is szentté és krisztusivá tegyen.

Induljunk el ezen az úton, hogy a szentmise elérje célját bennünk is……………….