A szent három nap

 Nagycsütörtök: Az Eucharisztia megalapítása

Nagypéntek: Urunk kereszthalála

Nagyszombat: a feltámadás ünnepe.

Egy élet nem elég arra, hogy e három nap misztériumának gazdagságát felkutassuk vagy megértsük.

Így most is csak néhány röpke gondolat, mely talán segít közelebb kerülni a e nagy titok megértéséhez.

Titok, mert csak a beavatottak láthatják, vehetik és élhetnek vele, bár eredetileg Isten ezt valamennyi ember üdvössége érdekében rendelte.

A nyuszi és a tojás ünnepe vagy megváltásunknak nagy és szent misztériuma, óriási végletek, melyet szóval elmondani képtelenség.

Nagycsütörtök: Az Úr Jézus elárulásának estéjén együtt fogyasztja el tanítványaival az utolsó ószövetségi pászka vacsorát, és az első újszövetségi vacsorát, az ő Teste és Vére , az Eucharisztia vacsoráját. Szeretete utolsó jeléül adja ezt tanítványainak, s a világ végezetéig minden benne hívő nemzedéknek lelki táplálékul, megerősítőül, úti eledelül, és az örök élet zálogául. Várva várja az Úr nagycsütörtökön, hogy az Ő szent Testét és Vérét nekünk ajándékozza a kenyér és bor színe alatt. Az új és örök szövetség étele ez, melyről Kafarnaumban azt mondja Jézus: aki nem eszi az ő Testét és nem issza az ő Vérét, abban nincs élet, és örök életet sem nyer. Mennyire becsüljük a ma keresztényei Jézus e csodálatos ajándékát? Belegondoltunk már abba, hogy micsoda megaláztatást vállal Jézus azzal, hogy a kenyér és bor színe alatt jelenik meg a szentmisében? Annak a kenyérnek és bornak színe alatt, amivel bármit megtehetnek?

Ma fel kell tenni magunknak azt a kérdést: hisszük-e , megbecsüljük-e és élünk-e e csodálatos szentség kegyelmeinek erejével?

Nem szabad azt sem elfelejtenünk, hogy Jézus az újszövetség áldozati báránya. Ahogyan a pászka ünnepén az áldozatként leölt bárány húsát megették a zsidók, úgy esszük és isszuk mi is, az újszövetség gyermekei Isten bárányának Testét és Vérét minden szentmisén, mivel a szentmise áldozatban a golgotai áldozat jelenik meg újra.

Áldozatot mindig a bűnökért mutattak be, az ószövetségben tiszta állatokat áldoztak fel a bűnökért, az újszövetségben pedig a bűn nélkül való Isten Fia áldozza fel magát önként és szeretetből a világ bűneiért.

Aki látta a Passió című filmet, bizonyára emlékszik Jézus ostorozásának emlékezetes jelenetére. Amikor a gonoszság szinte egyetlen cm2 területet sem hagy sértetlenül Jézus testén. Az igaz és bűntelen áldozat megkínozva meggyötörve, véresre verve megy fel a Golgotára, a keresztre feszítés helyszínére. Az újszövetségi bárány feláldozásának története sokkal kegyetlenebb bármelyik ószövetségi áldozat feláldozásának történeténél. Mit mutat meg nekünk Jézus szenvedése? Jézus meggyötört és megkínzott testében a bűn által megkínzott, és megsebzett emberi lelkünket kell meglátnunk. Jézus testi szenvedése szemmel látható volt, lelkünk szenvedése viszont a szemnek láthatatlan, de tudnunk kell, hogy a gonosz ugyanazt teszi a kiszolgáltatott emberi lélekkel, amit az ostorozók Jézus testével az ostorozó helyen. Ezért mondja Pál apostol, hogy a bűnnek meg kell halnunk és fel kell támadnunk Krisztus számára. Míg bűneinkhez ragaszkodunk és meg nem haltunk a számukra addig a lelkünk folyamatosan sérül és vérzik.

De milyen csodálatos, hogy lelkünk sebeit ( amelyet akár mi akár mások ejtettek rajtunk) éppen a feláldozott Bárány, Jézus Krisztus áldozati vére gyógyítja meg. Jézus vére mossa le rólunk a bűn által ejtett sebeket.

Ezután, Húsvétkor egy csodálatos megújulás következik, Krisztusnak a halálig gyötört és mérhetetlen gonoszsággal megsebzett teste feltámad. Az ostorozás , a töviskorona, és az esések által ejtett sebek eltűnnek, Isten szeretete örökre meggyógyítja azokat, csupán néhány lepel őrzi az emberi kegyetlenség nyomait. A feltámadott Krisztusi test pedig a megváltás emlékeként örökre őrzi a szegek és az oldalát átfúró lándzsa hegeit.

A feltámadt Jézus már nem e világból való, e világ már nem hatalmaskodhat felette, nem árthat neki, öröm és békesség, hatalom és erő tölti el.

Ilyen a szent három nap misztériumában megújult lélek is, meghal a bűnnek és a világnak és feltámad Krisztussal az Istennek. A bűn által ejtett sebek már nem látszanak rajta, egészséges, örömteli, reményteljes, erős, és ellene tud állni a gonosz minden támadásának. Nem azért mert önmagában erős, hanem azért, mert az Úr Jézussal egységben van. S itt újra visszakanyarodunk nagycsütörtök minden szentmisén minden napon újra megismétlődő titkához, csak az tud ebben a lelkileg feltámadott sérthetetlen állapotban megmaradni, aki gyakran, lehetőség szerint naponta táplálkozik Jézus Krisztus szentséges Testével és Vérével. Ugyanakkor azt sem mulasztja el , hogy a kiengesztelődés szentségében , kéri Jézus drága nagypénteki áldozati vérét, hogy újból és újból mossa őt tisztára, hogy ismét a feltámadott Jézus erejében járhasson.

E szent három nap misztériuma így ismétlődik tehát folyamatosan a hétköznapjainkban is elkísérve minket életünk utolsó napjához.

Csendesedjünk el, és próbáljuk meg minél mélyebben megérteni Istennek e nagy titkait, mely minket az örök élettel ajándékoz meg. Próbáljuk meg megérteni, mi az, amit Isten ebben az ünnepkörben nekünk szeretne ajándékozni.