A sok gyümölcsöt termő élet

Aki kertészkedett már, tudja milyen érzés az, mikor a sok befektetett munka után várja az ember a bő termést. Valahogyan így kell elképzelni életünk mezejét is. Isten szava a mag, Jézus a magvető, s mi vagyunk azok, akiknek a termést meg kell hoznunk. Nyilván sok ember számára az is ismerős, milyen elkeserítő,  mikor a sok befektetett munka ellenére alig van gyümölcs, alig van termés.

Ahhoz, hogy bő termést hozzunk, jónak kell lennie a talajnak és bőven kell hullnia kegyelem égi harmatának, esőjének, hogy a növekedésnek indult élet fejlődni tudjon. Gyönyörűen fejezi ezt ki az Iz. 55. része: "Mert amint lehull az eső és a hó az égből, és nem tér oda vissza, hanem megitatja a földet, termékennyé és gyümölcsözővé teszi, magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, úgy lesz az én igém is, mely számból kijön: nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem megteszi, amit akarok, és véghezviszi, amiért küldtem. "

Nagy reménység ez számunkra: Isten igéje véghezviszi azt, amiért küldték.

Isten igéje a kezdete minden életnek. Az isteni szót meghallva születnek új életek és kapják a "Lélek zsengéjét. "Akik magunkban hordjuk a Lélek zsengéit: mi magunk is sóhajtozunk bensőnkben, s várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását." - írja a Róm 8.

Érdemes elgondolkodni a mag és a zsenge szavak jelentésén. Mindkettő olyan, mely magába foglalja az életet, mérténél fogva még igen kicsi, de valami nagynak a reményét hordozza magában. Ha a kellő kegyelmet megkapja, igen naggyá és bő termővé válhat.

Egy újonnan létrejött élet igen gyenge és törékeny, legyen az akár növény, akár ember. Míg kicsi, addig bizonyos fokú védelemre van szüksége, ezért van egy magzat több hónapig az anyaméhben. Egy fiatal kis zsenge igen könnyen áldozatul esik bármilyen ártalmas, pusztító hatásnak. Erről beszél Jézus a magvető példázatában:" "Amikor valaki hallja az ország igéjét, s nem érti meg, akkor eljön a gonosz és elragadja, amit a szívébe vetettek: ez az, ami az útfélre esett. A köves helyre hullott mag pedig az, aki hallja az igét, s mindjárt be is fogadja örömmel, de nincs gyökere, és csak ideig-óráig tart. Amikor az ige miatt szorongatás és üldözés támad, hamar megbotránkozik. A tövisek közé hullott pedig az, aki hallja az igét, de a világ gondjai és a csalóka gazdagság elfojtja azt, és az gyümölcsöt nem hoz. A jó földbe vetett mag pedig az, aki hallja az igét és meg is érti azt. Aztán gyümölcsöt hoz: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat." Mt 13.

A példabeszéd legfőbb üzenete az, hogy a sokféle talaj közül melyik az, mely leginkább alkalmas arra, hogy egy nagy, erős és gyümölcsöző életet neveljen. Három példát hoz arra, mikor a talaj nem megfelelő.

Az első az, mely tulajdonképpen semmit nem képes felfogni az Isten beszédéből, s akit a gonosz minden további nélkül a saját gonosz útjára tud állítani. Az Isten szava útfélre esett, esélye sem volt arra, hogy élet induljon el belőle.

A második talaj sem megfelelő, kövek közt ugyanis nincs lehetőség arra, hogy egy mag megeredjen, nem tud mély gyökeret verni, így növekedni sem tud. A kövek lehetnek azok az értelmetlen és isteni értéket nem hordozó dolgok, vagy bűnök az életünkben, melyek nem, vagy csak alig hagynak helyet a szívünkben az Isten Igéjének, így ha az isteni élet meg is fogan benne, csak ideig óráig tart. Ezért fontos a szívünk kiüresítése, mely azt jelenti, hogy nem ragaszkodunk a mulandóhoz, hanem helyet próbálunk készíteni benne az örökkévalónak.

A harmadik rossz föld némileg hasonlít a másodikhoz, hiszen az illető vágyik az isteni élet után, fel is fog belőle valamit, de a föld még most sincsen kellőképpen előkészítve az Isten számára. A világi élvezeteket és a világ gondjait itt tövisnek nevezi Jézus. Szúrós tövisek közt pedig egy törékeny új élet nem tud kihajtani, nincs lehetősége a növekedésre.

Annyit elmondhatunk, hogy az első három esetből, amikor a mag rossz földbe esett, a világ mit sem lát. E rövid ideig tartó, hamar elpusztuló életek nem hoznak változást a világba. Nem nőnek meg, nem teremnek gyümölcsöt, általuk senki nem ízlelheti meg milyen édes az Úr.

S itt már el is jutottunk tulajdonképpen ahhoz a kérdéshez, hogy miért van szükség a bő gyümölcsöt termő életekre. Nem csupán azért, hogy az Atya gyönyörködhessen benne, hanem azért, hogy annak zamatát a környezetünk is megízlelhesse.

A jó föld elsősorban tiszta, nincsenek benne kövek, azaz régóta hurcolt világi hiábavalóságok, bűnök, és nincsenek benne tövisek, azaz a világnak bármilyen gondja vagy csábítása nem lehet nagyobb a Krisztushoz való ragaszkodásnál. Ha életünket így hagytuk, hogy Isten megtisztítsa, a mag tiszta és jó földbe fog hullani, s az égi harmat által naponta növekedni fog.

Ha ismét visszatérünk a lélek zsengéje képéhez azt is láthatjuk, hogy elsősorban a bűneink és a világhoz való ragaszkodásunk, a világi élvezetek, vagy a világi gondokba való túlzott belemerülés az, mely a Szentlélek erejét bennünk elfojtja. Pál apostol azt írja a Szentlélek az, aki Krisztust feltámasztotta a halálból. Ha a Lélek ilyen hatalmas dolgokra képes, képzeljük csak el, mire lenne képes a mi életünkben, ha szabadon működhetne és nem lenne elfojtva.

A Szentlélek ha igazán jó talajban vert gyökeret és megkapja a kellő kegyelmet a növekedéshez, csodálatos gyümölcsöket tud teremni. "A Lélek gyümölcse pedig a szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, 23szelídség,önmegtartóztatás." Gal. 5, 22.
Ha ezek jelenlétét megvizsgáljuk életünkben, rögtön rálátásunk lesz arra, milyen termőtalaj a mi szívünk, s arra is, hogy mely területeken kell még tisztogatást végeznünk.

Végül pedig még egy szép gondolat az Úr Jézus szájából, mely méltóképpen zárhatja le ezt a témát: "16Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket. Arra rendeltelek benneteket, hogy elmenjetek, gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon."

Az Úr Jézus arra rendelt bennünket, hogy gyümölcsöt teremjünk, mégpedig maradandó gyümölcsöt. Ez egyrészt azt is jelentheti, hogy a gyümölcs folyton érő, de emellett azt is, hogy a hatása örökkévaló. A jóság a kedvesség, a szeretet, szelídség, , békesség, mind olyan dolgok, melynek jó ízét még évtizedek múlva is érzik azok, akiknek adtuk, sőt mondhatjuk azt, hogy ezek emléke és értéke még az örök élet dimenziójába is átnyúlik.

Küldetést kaptunk tehát arra, hogy miután életünk talaját hagytuk Istennek jól előkészíteni, maradandó gyümölcsöt teremjünk Isten és az embertársaink számára. Nincs is talán ennél szebb életcél vagy élethivatás! Isten adjon hozzá kegyelmeket bőséggel!