A reménység Istene

Ki az közülünk, akinek az életében ne lenne megoldhatatlannak és megváltoztathatatlannak tűnő probléma, nehézség? Hogyan viszonyulunk mi ehhez? Lemondunk -e a változásnak reményéről azért, mert a legtöbb esetben az ilyen problémák nem szoktak megoldódni? Még az Istenben bízó keresztény emberek is gyakran így viszonyulnak az élet nagy problémáihoz. Helytelen viszont azt hinnünk, hogy a boldogság majd csak az örök életben lehet a miénk, itt pedig nincs más választásunk, végig kell szenvedni az életünket. Isten már ebben az életben segíteni szeretne nekünk, s már ebben az életben boldoggá szeretne tenni minket. Lehet reménységünk Istenben már itt e földi életben is. Isten megoldást szeretne biztosítani földi problémáinkra, a kérdés csak az, van-e hitünk felemelni tekintetünket a láthatóról a láthatatlanra? Mikor a láthatókra nézünk, minden nyomasztó, a rossz pedig véglegesnek tűnik. Az igazi reménység azonban nem a láthatókra néz, hanem a láthatatlan Istenre, aki előtt semmi sem lehetetlen. Persze Isten nem egy kívánság teljesítő automata, de kérhetünk tőle nagy dolgokat. A reménytelenség mély sötétsége felett fel tud ragyogni az Istentől kapott csodálatos reménysugár.

Minden emberben küzd a remény és a reménytelenség. Ne felejtsük el viszont, hogy ezek nem csupán érzések, hanem két különböző erő megnyilvánulásai az életünkben. A remény Istentől van, a reménytelenség pedig a Gonosztól. A Gonosz jellemzően minden rosszat megpecsétel: ami rossz, úgy is marad. Az Isten szeretete viszont megadja azt a szabadságot, mely fel tud emelni minket a reménytelenség sötétségből: van reményünk arra, hogy dolgaink jóra forduljanak.

Mikor értékeljük a másik ember igyekezetét és a jóra való törekvését, reménységet adunk neki arra, hogy megváltozzon. Ez az az isteni szeretet, mely nem rója fel a gonoszt, hanem mindent hisz és mindent remél.

A reménység szavát mi is közvetíthetjük ebben a világban. Még akkor se szűnjünk meg szólni a reménységet, mikor az emberek folyamatosan reménytelenül visszautasítanak minket. A reménység szavai nem vesznek el örökre. Minden kimondott szó az emberi emlékezetben marad, melyekbe egy későbbi időpontban erősen bele lehet kapaszkodni.

Hiszünk-e tehát abban, hogy az életünk jobb boldogabb és könnyebb lehet? Ha igen, akkor hiszünk a reménység Istenében.