A megroppant nádat nem töri le, a pislákoló mécsbelet nem oltja el

Sokan félnek Istent megközelíteni, mert nem érzik elég jónak magukat ahhoz, hogy Ő elé járuljanak. Azt hiszik , ahhoz, hogy Isten szóba álljon velük, előbb meg kell változniuk. Körülbelül ahhoz az elképzelt esethez hasonlítható ez, mikor egy nagy beteg fél felkeresni az orvost, mondván, hogy ő túl beteg ahhoz, hogy az orvos elé álljon. Ahogyan az orvos azért van, hogy a kicsi és nagy betegeket gyógyítsa, Jézus is a bűn által megsebzett szívűekhez jött. Ő maga mondta:" Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket. "Mk 2, 17 .

Istennek tehát nincsenek elvárásai arra vonatkozólag, hogyan álljunk ő elé első alkalommal. Nem kell megfelelni az Istennek, mert ő bárkit és bármilyen formában közel enged magához. Isten az érte pislákoló kicsinyke fényünket mindennél többre becsüli, nádszál életünket pedig, melyben az ide-oda való ingás miatt már alig van élet, fel szeretné emelni, és csodálatosan megerősíteni.

Változás csak akkor indulhat el az életünkben, ha merünk közel kerülni Istenhez. Isten a számtalan bukásunk ellenére is mindig elénk jön és felsegít, mert az Isten hűséges, bármit is tettünk, nem hagy el. Életünk átformálódása pedig egyedül Jézus Krisztussal járva és az ő szeretete által történhet meg. "Bizony, bizony, mondom nektek: ha a földre hullott búzaszem meg nem hal, egymaga marad; de ha meghal, bőséges termést hoz."-írja János evangéliuma ( Jn12,24.) Földre hullani és elhalni annyit jelent, elfordulunk a világtól, elfordulunk a bűneinktől , elfordulunk a hiábavalóságoktól, azaz levetjük magunkról azt burkot, mely az élet kibontakozását fogva tartja bennünk. Olyanok vagyunk tehát, mint a búzaszem, önmagunkban semmire nem vagyunk képesek. Mindaz a szentség, a szépség, a gyümölcs, mely bennünk lakik , csak akkor tud kibontakozni, ha jó termőföldbe hull, azaz Jézus éltető közegébe kerül.

Nincs tehát élet, nincs tehát változás, anélkül, hogy a régit elhagyva új életet nem kezdenénk Jézussal.

Ez a folyamat viszont megtérésünktől a halálunk napjáig tart. Pál apostol a filippiekhez írt levelében így fogalmazza meg: "Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi Krisztus Jézus napjára." Fil 1,6. Nem mi vagyunk tehát, akik megváltoztatjuk magunkat, hanem Jézus az, aki táplál, aki növel, aki által mennyei gyümölcsöket teremhetünk. Sokszor elkeseredve nézünk magunkra, mennyire messze állunk még attól, hogy szentek legyünk! Isten ígéretére azonban bátran ráhagyatkozhatunk: "aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi Krisztus Jézus napjára", azaz arra a napra, amikor majd meg kell állnunk Urunk előtt, maga az Úr fog tökéletessé tenni bennünket.

Nincs más dolgunk, csak az, hogy ezt akarjuk és engedjük.