A legyőzhetetlenség titka az alázat, a szeretet és az egység

Jelen cikk kissé rendhagyóan Isten maradék harcosainak pillanatképét villantaná fel, némi önkritikát sem mellőzve.

Sokan és sokféleképpen harcolunk ma az Egyházba behatolt ellenség, a hitehagyás, és a tévtanok terjedése ellen. De sokan és sokszor bíráljuk azokat is, akik a mi oldalunkon harcolnak az igazság győzelméért. Sokan és sokszor nem vesszük észre, hogy véleménykülönbségek mekkora ékeket vernek közénk, akik egy közös és szent ügy győzelméért harcolunk, s hogyan válunk harcostársakból egyenesen ellenséggé egymás számára.

Csak néhány példa, mely az azonos gondolkodású katolikus csoportokban is nagy szakadásokat eredményezett a utóbbi időkben:

"Én régi rítusú szentmisére járok, te novus ordora, nem vagy a barátom." Vagy fordítva.

"Hamis próféciákban hiszel, eltévelyedett vagy. Jobb, ha ezután távol tartom magam tőled, nehogy engem is tévútra vigyél."

"Én hiszek a COVID vakcinák "ártatlanságában", te károsnak tartod őket, nem maradok veled tovább egy közösségben. Az emberiség kárát akarod."

Azután az engesztelő kápolna megépülése, illetve meg nem épülése okozott sok-sok súrlódást és ellentétet a konzervatív gondolkodású katolikusok közt.

A legutolsó ék pedig a szeretetláng mozgalom körül kialakult viták miatt került a katolikus konzervatív gondolkodású hívek közé.

Napjainkban úgy tűnik, hogy Krisztus harcosai már csak egy szűk kis csoportban érzik biztonságban magukat, amely mindenről pontosan ugyanúgy gondolkodik, mint ők. Más gondolkodásúakkal ezért megszakítják kapcsolatukat. Hozzá kell tenni, hogy ennek a bizonytalanságnak az oka az, hogy az Egyház tanítóhivatala régóta nem képes egységesen kimondani, hogy mi a követendő és mi a nem követendő.

De visszakanyarodva az eredeti témára, honnan erednek a Krisztus tanításához hűséges csoportokban lévő szakadások?

Ki kell mondjuk, hogy egy tőről, az emberi kevélység tövéről. Gyakran meg vagyunk győződve arról, hogy mi a megkülönböztetés kegyelmével rendelkezünk, s mindenki más tévelyeg, aki nem úgy gondolja, mint mi. Az egyes igazságok ilyen formában való egymással szembeállítása pedig óhatatlanul hozza magával a haragot és a szakadást.

És hogy még mélyebbre ássunk, a diabolos a szétdobáló, maga a Sátán műveli azt, hogy az azonos meggyőződésű, azonos ügyért harcoló csoportokat-kihasználva azok büszkeségét- egyre több kisebb csoportra szakítsa. Minden szakadás, mely az igazak csoportjait sújtja, a Gonosz műve. Taktikája, hogy apró ellentéteket felnagyít és mintegy ékként állítja egyes emberek közé, mivel tudja, hogy ami egységes, az erős, ami pedig megtépázott, széjjel szakított az gyengébb. Így az ő ereje az egyre kisebb ellenállással szemben tovább növekedhet.

Emellett sajnos ott van szintén az emberi büszkeségből eredő nagyravágyás, a mások felett való uralkodás, a vetélytársak hitt emberek félre tolásának hajlama is, mely az igaz katolikus csoportokban is felütötte a fejét. "Én kiválasztott és nagyobb vagyok, mint a többiek. Én mondom meg, én irányítom, én leszek nagy, az én érdemem lesz." Erre Jézus következő szavai adnak választ: "Aki közületek első akar lenni az legyen mindenkinek a szolgája."

Fontos lenne megtanulnunk, hogy soha nem embereknek, hanem az örök Istennek szolgálunk, és hogy ne az egyes emberekhez fűződő jó vagy rossz érzéseinkre, vagy az esetlegesen köztünk lévő ellentétekre figyeljünk, hanem a célra, mely a gonosz közös erővel való legyőzése jelen a korunkban. Ha Istentől valaki különleges kegyelmet kap, intse őt alázatra, hiszen Isten nem azért adja kegyelmi ajándékait, hogy a másik felett uralkodjunk vagy hogy őt elnyomjuk, hanem azért, hogy egymást és a közösséget építeni tudjuk általa.

A pártoskodás nem csak a mai korunk keresztény problémája, már az első gyülekezetekben is jelen volt. Pál apostol így ír a korintusi gyülekezethez:

10Kérlek titeket, testvérek, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan ugyanazt mondjátok, és ne legyen köztetek pártoskodás, hanem legyetek tökéletesen egyek ugyanabban a lelkületben és ugyanabban a felfogásban. 11Azt a hírt kaptam ugyanis felőletek, testvéreim, hogy viszálykodások vannak köztetek.12Arról beszélek, hogy közületek mindenki ilyeneket mond: »Én Pálé vagyok«, »Én Apollóé«, »Én Kéfásé«, »Én pedig Krisztusé«. 13Talán részekre oszlott Krisztus?" 1 Kor 10,13

Ezek a szavak ma nekünk is szólnak. Ha valamennyien Krisztusé vagyunk, akkor az apróbb ellentéteken felül kell emelkednünk, s tudunk kell az egy közös cél felé együtt menetelni. Tudnunk kell együtt harcolni. Szükséges, hogy az ellentéteket és a haragot váltsa fel a kiengesztelődés, a szeretet és egymás elfogadása. Nem vagyunk egyformák, de mégis egy hatalmas, szent és magasztos célért harcolunk együtt és ez az, ami összeköt minket. Így a saját apró igazságunk megvédése, soha nem lehet fontosabb, mint az egyetlen nagy Krisztusi igazság mellé való odaállás. Mindezt sok-sok alázattal és a Krisztus iránt érzett szeretetünkből kifolyólag kell megtennünk.

A Gonosszal csak úgy tudjuk eredményesen felvenni a harcot, ha egységben vagyunk. Egyébként csatát vesztettünk.

Jézus főpapi imájában is ezért az egységért könyörgött Atyjához: "20De nemcsak értük könyörgök, hanem azokért is, akik szavukra hinni fognak bennem. 21Legyenek mindnyájan egy. Amint te, Atyám, énbennem vagy és én tebenned, úgy legyenek ők is mibennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. 22Megosztottam velük a dicsőséget, amelyet nekem adtál, hogy eggyé legyenek, amint mi egy vagyunk: 23én őbennük és te énbennem, hogy így ők is teljesen eggyé legyenek. Ismerje meg ebből a világ, hogy te küldtél engem, és hogy szereted őket, amint engem szerettél." Jn 17. 20,23

Munkáljuk mi is ezt az egységet hittel, szeretettel és alázattal!