A bennünk lévő élet kibontakozása

Talán kevesen gondolkoztunk el azon az Isteni csodán, hogy egy kezünkben tartott száraz búzaszem, babszem, vagy akár borsószem is él. Az életet hordozza magában láthatatlan módon. Addig, míg száraz környezet veszi körül, a benne lévő élet nem tud kibontakozni. Mihelyt viszont nedves és meleg környezetet teremtünk a számára, kezd előbújni belőle az élet csírája. Aki kertészkedett életében valaha, tudja, hogy egy apró paradicsommagból néhány hónap alatt hatalmas és bő termést hozó bokor nő. Az élet megsokszorozza önmagát. Isten felfoghatatlan csodája ez, mely mellett nincs időnk megállni és megcsodálni. Jézus egy példázatban a búzaszemhez hasonlította a mi életünket is:" Bizony, bizony mondom néktek, ha a búzaszem nem hull a földbe és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal sok termést hoz. Aki szereti életét az elveszíti, de aki gyűlöli életét ebben a világban az megmenti az örök életre. Aki nekem szolgál, engem kövessen, s ahol én vagyok ott lesz az én szolgám is." János 12, 24-2 . Mikor Isten egy új emberi életet megteremt, azaz a fogantatásunkkor, az örök élet csíráját kapjuk meg mindannyian. Ugyanolyan láthatatlanul van ez jelen minden ember belsőjében, ahogyan az élet egy búzaszemben elrejtezik. Ez az élet viszont nem az, amit legtöbben az élet alatt értünk. A lélek életéről van szó, mely minden emberben arra vár, hogy kibontakozhasson és bő termést hozzon, ahogyan azt Jézus a példázatban is mondta. Mai társadalmunkban nagyon sok élő halott jár kel köztünk. Bár mozognak, beszélnek, dolgoznak, alszanak, keresnek és költenek, de a lélek szinte halottként rejtőzik el élő testükben, akár a száraz helyen hagyott búzaszemben. Az a neved, hogy élsz, s mégis halott vagy-ahogyan a Jelenések könyve mondja. De ahogyan egy picike magban benne van egy bő termést hozó csodálatos növény kifejlődésének lehetősége, úgy van jelen minden emberben a lélek csírája, arra várva, hogy neki megfelelő talajra találjon, és növekedésnek induljon.

Érdemes megvizsgálni, hogy mi az oka annak, hogy az emberek ma oly nagy lelki szárazságban élnek. Felfokozott, tárgyakkal szinte roskadásig telegyömöszölt, profán műsorokat sugárzó médiával telebömbölt életünkben lehetetlen Krisztussal találkozni. Hacsak nem kapcsoljuk ki időnként magunkat belőle, nem találhatunk rá Krisztus tiszta egyszerűségére, és az élet vizét ontó kútra. Ezt a tiszta egyszerűséget akkor lelhetjük meg, mikor pl. bemegyünk egy templomba, térdre ereszkedünk az ott jelen lévő Úr előtt, s mindent elengedve, kettesben vagyunk vele. Csak ő és én! A világból ilyenkor mindent kizárunk. De megtehetjük ezt bárhol máshol, a lényeg az, hogy szakítsunk időt arra, hogy az Úrral kettesben legyünk. Lehet ez csend, lehet dicsőítés, lehet a Szentírás olvasása és azon való elmélkedés. Az ilyen pillanatok és percek indítják és segítik a bennünk lévő isteni élet növekedését. Olyan ez, mikor a neki kedvező környezetben elkezd kicsírázni egy búzaszem. De pontosan erről beszélt Urunk a gazdag ifjúnak is:" Menj, add el mindenedet és gyere és kövess engem." Ez azt jelenti Urunk tolmácsolásában, szakadj el a világ szeretetétől, s legyek számodra én a legfontosabb. A világ gazdagságáról való lemondás az út, melyen Urunkra rátalálhatunk, itt indulhat a bennünk lévő isteni élet növekedésnek. Menj, add el mindened és gyere, kövess engem azt jelenti, hogy senki máshoz nem ragaszkodom, csak ahhoz az Úrhoz, aki értem adta életét, s aki az Oltáron minden egyes szentmisén megjelenik. Nem azt jelenti, hogy el kell hagynom a családomat és fel kell adnom az eddigi életemet, hanem azt jelenti, hogy az Úr kedvéért bármit képes vagyok odaadni, Úgy ahogyan ezt Ábrahám is tette, mikor felvitte fiát az áldozat hegyére, s a számára legdrágábbat is kész lett volna feláldozni. Olyan ez, mint Assisi Szent Ferenc lelkülete, aki az utolsó ruháját is levetette magáról, semmihez nem ragaszkodott,ami e világból való volt, és így állt be Isten szolgálatára. Egyedül Istent akarta követni. Ma, amikor bemegyünk egy áruházba, és az áruknak oly széles választéka vesz körül minket, belemerülünk a világ által nyújtott gazdagságba, ezek és más testi élvezetek csábítanak minket szüntelenül. A test számára borzasztóan gazdag a kínálat, a lélek viszont csaknem szomjan hal, csaknem elsorvad a túlkényeztetett emberi testben. A test dolgainak hátat fordítva, a világhoz nem ragaszkodva kerülhetünk csak ki a léleknek e nagy szárazságából. Zakeus, a mások vagyonát tisztességtelenül megcsorbító vámszedő, otthagyta a pénz és a vagyon szeretetét, és mindazt, amit másoktól jogtalanul elvett, négyszeresen adta vissza. Mivel el tudott szakadni a világtól, Urunk szavaival üdvösséget lelt. A gazdag ifjú, aki tisztességes életet élt, nem csalt, nem lopott, és megtartotta Isten törvényeit, nem tudott elszakadni a világ szeretetétől, azaz a vagyonától. Jézus úgy jellemezte, hogy a hozzá hasonlóak nehezen üdvözülhetnek.

Életünk búzaszeme akkor hal el tehát, ha kapcsolatba kerül az élő vizek forrását adó Krisztussal. S ahogyan e víz táplálja, úgy hal el benne folyamatosan e világhoz való ragaszkodás. S mindaz, aki sok időt töltött Krisztussal kettesben egyre inkább neki kezd élni, s mások által is egyre láthatóbban bontakozik ki benne a Krisztusi élet. Ekkor kezd el igazán élni az ember. S erre az életre teremtett Isten minket már e Földön is.

Hogy hová helyezzük életünket és mivel töltjük földi időnket, rajtunk múlik. De életünk végén ez meg fog látszani rajtunk. Oly sok lélek bánta már élete végén az eltékozolt időt és erőt, s azt, hogy nem vagy csak nagyon kevés időt szánt Krisztusra.

Előttünk talán még itt a lehetőség! Talán még van időnk odafordulni ahhoz a Krisztushoz, aki a világ gazdag, de mégis kopár és száraz sivataga után megismertetheti velünk mit jelent élni, s mit jelent bő termést hozni.

Keressük őt addig, míg megtalálható!