Virágvasárnap üzenete

2018.06.13

Egy héttel húsvét előtt bevonul egy "ember" Jeruzsálembe, felbolydul az egész város, az emberek pálmaágakkal üdvözlik az érkezését. De vajon megértette-e a tömeg érkezésének valódi célját? Nem. Még tanítványai is megrémültek és elszaladtak, mikor Jézust a Getszemáni kertben elfogták.

Egyáltalán nem tudták az emberek, hogy ki az, aki bevonul Jeruzsálembe. Egészen más elképzeléseket dédelgettek a Messiással kapcsolatban, mint ami a nagyhét végkifejlete lett. Földi gazdagságot vártak tőle, pedig Jézus egész életét szegénységben élte. Ahogyan ő mondta magáról: »A rókáknak odujuk van, az ég madarainak pedig fészkük, az Emberfiának azonban nincs hová lehajtania a fejét.« Lukács 9, 57-58 . Mindezt az a király mondta, akiről a filippibelieknek írt levél a következőképpen szól: "Isten felmagasztalta őt, és olyan nevet adott neki, amely minden más név fölött van, 10hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd az égben, a földön és az alvilágban, 11és minden nyelv vallja,, hogy »Jézus Krisztus az Úr!« az Atyaisten dicsőségére." Ez a király nem fényes hintón, hanem szelíden, igavonó hátán, a lehető legnagyobb egyszerűségben vonult be Jeruzsálembe. Élete és bevonulása is azt jelezte, hogy Ő nem a földi, hanem a mennyei gazdagságot kívánta elhozni. Jézus a történelem folyamán még egyszer be fog vonulni az emberiség életébe, mégpedig dicsőséges második eljövetelekor. Ám akkor már senkinek semmi kétsége nem lesz afelől, hogy ő kicsoda. Azon a napon mindenki tudni fogja, hogy a király, aki Jeruzsálembe önmagát feláldozni vonult be, másodjára élőket és holtakat ítélni jön majd el. Az addig hátralévő idő pedig arra adatott az emberiség számára, hogy felismerje ki Jézus és miért jött közénk. "Az én királyságom nem e világból való"- mondta Jézus Pilátus előtt. Ez az a királyság, amit nagyhéten talán senki nem ismert fel teljes valóságában, de ma épp úgy nem ismerjük, mert mi e világból valók vagyunk. Mégis ezért imádkozunk minden nap a Miatyánkban, mikor azt mondjuk: " jöjjön el a te országod". A legfőbb jó, amely történhet velünk az, hogy Isten országa eljön a mi életünkben is, azaz életünk (gondolataink, cselekedeteink, szavaink) egyre nagyobb részét engedjük át Jézus Krisztus uralma alá. Olyan uralom ez, mely nem erőszakkal, hanem szelíd szeretettel jön az emberi szívekhez, várva, hogy átadják neki az őt megillető helyet.

A tömeg, amely látta a kenyérszaporítás csodáját, azt remélte, hogy Jézus megszabadítja majd őket minden földi reménytelenségből és függőségből. Jézus azonban így felel nekik a kafarnaumi zsinagógában: »Bizony, bizony mondom nektek: Kerestek engem, de nem azért, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok. "27Ne azért az eledelért fáradozzatok, amely veszendő, hanem azért az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet majd az Emberfia ad nektek." Az Ő Szent Testéről és Véréről beszél itt, amit odaad a világ bűneiért váltságul, s ami a mai napig megjelenik minden szentmise áldozatban az Oltáriszentség formájában. Az Úristen asztalt terít nekünk, a Király Fia pedig meghív bennünket. A szentmise (a szentáldozás) elővételezése annak az örömnek, melyet nekünk szán az Úristen, az Ő mennyei otthonában Nem kevesebb ez, mint a dicsőséges mennyei élet kiteljesedése már itt a Földön. Ennek ellenére nagyon sokan azt várják Jézustól, és az Egyháztól, hogy a földi szenvedést enyhítse. Nagyon sokan azt gondolják, hogy az Egyház legfőbb feladatai közé tartozik az, hogy ételt adjon az éhezőnek. Nem valljuk, hogy nem feladata a keresztényeknek a szegénység okozta szenvedés enyhítése, ha viszont ma is csak így reménykedünk az Egyházban, akkor ott tartunk, ahol a hozsannázó tömeg virágvasárnap, nem ismertük fel Jézus legfőbb küldetését. Krisztus legfőbb virágvasárnapi küldetése ugyanis az volt, hogy végleges szabadulást hozzon népének a bűn zsarnoksága alól, s a feltámadott élet dicsőségében részesítse őket már itt lenn a Földön. Virágvasárnap Jézus nem uralkodni, hanem szenvedni és meghalni jött, azért, hogy lelkünk szabadságát megadja. Nem kenyeret, hanem az élet kenyerét, azaz önmagát az Oltáriszentségben ajándékozza nekünk. Nem földi könnyebbséget, hanem az örök boldogságot hozta el számunkra.

Virágvasárnap tehát a minket megmenteni akaró szeretet vonult be Jeruzsálembe. S Jeruzsálem mit adott neki? Annak, aki minden szomjazót az élet vizével akart megelégíteni, ecettel átitatott szivacsot nyomtak a szájához, mikor szomjas volt. Annak, aki előtt egykor majd minden térd meghajol, mikor ő mennyei dicsőségében visszatér, töviskoronát nyomtak a homlokába, leköpték megalázták és megostorozták. Talán ma is nehéz megérteni, hogy Ég és Föld királyával miért történhetett meg mindez. Azért, mert az Ő királysága nem e világból való. És azért, mert "Noha gazdag volt, értünk szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjunk." 2 Kor 8,9. Nagyhét valamennyi eseménye azért engedtetett meg, hogy mi a megváltás és a mennyei kincsek birtokosaivá válhassunk.

Sokszor hajlamosak vagyunk Isten országát úgy szemlélni, mint egy kisgyermek, aki csak a szülő ajándékait várja, de mit sem ért az őt oltalmazó, életét megmenteni akaró szeretetből. Jézusunk viszont azt mondta: "Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk? 32Ezeket a pogányok keresik. Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. 33Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá!" Máté 6, 31-33. Nincs más dolgunk hát, mint keresni és megismerni azt az országot, melyről Jézus Pilátusnak beszélt, s ha ezt tesszük, Isten minden földi szükségletünkről gondoskodni fog.

Jézus! Hatalmas király! Tudom, hogy virágvasárnap azért vonultál be diadalmasan a te népednek fővárosába, mert a te csodálatos mennyei királyságod örököseivé akartál és akarsz tenni ma is minket. Szívem pálmaágaival hadd hódoljak most neked, örök, alázatos és dicsőséges királyom! Add, hogy a te országod és királyságod misztériumát megismerhessem olyannak, amilyen az valójában. Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a Dávid fiának!