Mire építjük életünket? 

Minden ember életében van valaki vagy valami, ami élete alapját adja. Kinek egy szeretett személy, kinek az anyagi biztonság, kinek a fény és a megbecsültség. Addig vagyunk értékes embernek, gondoljuk , amíg ezek az alapok tartanak minket. Amint ezek kicsúsznak a lábunk alól, összeomlik az életünk. Nem mondhatjuk, hogy bölcsen építette életét az ilyen ember.

Mégis a mai kor embere akkor érzi magát valakinek, ha van egy másik személy, aki mellette van és szereti. A mai világban tulajdonképpen az is mindegy, hogy ez az ember, kinek a férje vagy felesége, hogy hány gyermeket hagyott el egy új szerelemért. A lényeg az, hogy most tudjak kire támaszkodni, hogy valaki megadja az életem lapját. Az, hogy közben egy másik család alapjait zúzom szét, nem számít. Én érezzem magam biztonságban, az én alapjaim legyenek biztosak. De biztosak-e az ilyen alapok? Hiszen a másik személy bármikor meghalhat, sőt bármikor elhagyhat egy harmadikért. Kire építettem én az életem?

Sok embernek az adja meg a biztonságérzetét, hogy nagy vagyont halmozott fel. Bármi történjék is, pénzzel meg tudok mindent oldani, gondolja. S aztán jön a diagnózis, gyógyíthatatlan beteg, néhány hónapja van hátra. Nincs az a pénz, amivel meg tudná magát menteni. Mire építette az életét?

Életünk minden pillanata bizonytalan, hiszen, mikor reggel elmegyünk otthonról, nem tudhatjuk biztosan, hogy este haza fogunk-e érkezni. Lehetünk mi is azok, akikbe belerohan egy másik autó, vagy aki egy pillanat alatt összeesik és meghal. Nem tudhatjuk, hogy a ma biztosnak vélt munkahelyünk mikor fog megszűnni. El tudjuk-e tartani akkor majd a családunkat? Nem tudhatjuk, hogy meddig lesz fedél a fejünk felett, hiszen bármikor elveheti a bank, illetve le is éghet. Nem tudhatjuk, hogy a ma egészségesnek vélt családunk melyik tagja fog meghalni holnap gyógyíthatatlan betegségben. Egyáltalán én, aki ma egészséges vagyok, meddig leszek továbbra is az?

Totális bizonytalanság. Lehet-e erre építeni az életet? Félelemben és bizonytalanságban leélni évtizedeket. Tucatnyi ember ezt teszi ma a társadalomban. Mire építettek ők? Homokra, s ezt ők is érzik. De nem akarnak tudomást venni róla. Egészen addig gyönyörködnek épületük belsőjében, míg komolyabban meg nem inog alattuk az talaj.

Mindezeket azért nevezte Urunk homok alapú épületnek, mert mulandóak. Építené-e ma valaki a családi házát olyan alapra, mely előreláthatólag éveken belül el fog mállani a ház alatt? Bizonyára mindenki bolondnak tartaná az ilyen embert. Urunk azt mondta, hogy mulandó értékekre alapozni az emberi életet épp ilyen bolondság.

Egy valaki van , aki minket kősziklaként megtart, ez pedig az örökkévalóság Istene. Ő, aki eltervezett és megalkotott minket, azt szeretné, hogy az ő szeretetére építsük fel az életünket.

Mit jelent az Isten szeretetére felépíteni az életünket? Azt, hogy nem aggódunk a holnap miatt, mert tudjuk, hogy ő mindig gondot visel rólunk. Hozzákapcsolódni e biztos alaphoz, melyet Jézus kősziklának nevezett, azt jelenti, elfogadom Isten megmentő szeretetét, melyet Jézus Krisztus kereszthalála és feltámadása által ajándékozott nekünk. Isten meg akar menteni engem a hiábavalóságtól, a félelemtől és a bizonytalanságtól. Életemet úgy tudom e biztos alapra ráhelyezni, hogy elfogadom igaznak és jónak, mindazt, amit Isten kinyilatkoztatott, az ő beszédeit, az ő parancsait. Még azokat is, melyeket számomra nehéz betartani. Az Isten igazsága és akarata előrébb való az én akaratomnál.

Nem biztos, hogy a kősziklára épített ház olyan kívánatos és felséges kinézetű lesz, mint a homokra épített házak, de egyszerűsége ellenére is, ablakából mindig fény fog kiszűrődni, és biztosak lehetünk benne, hogy a legnagyobb viharokat is ki fogja állni.

Jézusra építeni az életem azt jelenti, nem vágyom nagyra, megelégszem azzal, amit ő nekem adott.

Mindazok életében, akik a kősziklára építettek, ugyanúgy ott van a másik ember szeretete utáni vágy, az anyagi javak, a megbecsültség szerepe , de ezek csupán csak a ház egyes építőelemei. Ha közülük valamelyik, vagy akár több is leomlik, vissza tud menni a biztos alaphoz, és az Isten szeretetéből újra tud építkezni ez a személy.

Életünket tehát az Istennel való szeretet kapcsolat kell, hogy tartsa, és megtartsa. Ha ő az alap, akkor az építőelemek is sokkal biztosabbak, hiszen ő gondoskodik a mi anyagi javainkról, s ő tartja fenn az emberek iránti szeretetünket is. Megbecsültségünk ilyenkor nem az emberek ítéletétől kell, hogy függjön. Önértékelésünket az adja, hogy Isten szeretett gyermekei vagyunk.

Bárki, aki az éppen összeomló félben lévő homok alapú házából kinyújtja kezét, belekapaszkodhat ebbe az erős Isteni kézbe, és kezdhet agy új építkezést, immár kősziklára építve.