Az Úr két arca

 Egy védtelen kis csecsemő, akit ha szülei nem menekítenek Egyiptomba, csak néhány hónapot él. Egy, ember, akit a Sátán ugyanúgy, megkísért, mint bárki mást közülünk.

Egy ember, aki szó nélkül tűri azt, mikor Názáretben a zsinagógából kiűzik az övéi , és a mélybe akarják taszítani, hogy meghaljon.

Egy, ember, aki csendben tűri, hogy igazságtalanul elítéljék, megverjék, megkínozzák és végül keresztre feszítsék.

Végül egy valaki, aki a kenyér és bor színe alatt a legnagyobb kiszolgáltatottságot is vállalva köztünk marad, hogy minket ne hagyjon árván és tápláljon.

Furcsa ez a váltás az Ószövetség hatalmas és dicsőséges Istene után, aki nem tűri az igazságtalanságot és erejével mindenütt igazságot szolgáltat.

De egyben felmerül a kérdés is, hogy a Fiú nem ugyanazt a hatalmat gyakorolja-e, mint az Atya?

Miért ez az alázat? Miért ez a kiszolgáltatottság?

Hogyan lehet az, hogy Keresztelő János még arról beszél, hogy a fejsze már a fák gyökerén van, és azt a fát, ami gyümölcsöt nem terem, kivágják ás tűzre dobják. Aztán jön Jézus, minden dicsőséget és hatalmat háta mögött hagyva és azt mondja: Nem ítéllek el téged..

Sok-sok téves következtetést le lehet vonni ebből a hirtelen váltásból, s a tévelygés útján akár oda is el lehet jutni, hogy Isten haragja végképp elmúlt, s az Úr mindenkinek szelíd és irgalmas bírája lesz, senkit nem fog elítélni. Azt is gondolhatják, hogy Úrral bármit meg lehet csinálni, hiszen nem több, mint egy Ostya, nem tud beszélni, nem tud még csak védekezni sem.

Íme, az emberi büszkeség az alázatos Krisztust akár el is taposhatja!

Szent Fausztina nővér egy helyen a naplójában azt írja, hogy látta, amint az Isten a Földet mintegy a Fiú keresztre feszített testén keresztül szemléli, s ez az, ami az Isten haragját visszatartja. Isten tehát nem változott meg. Az emberré lett Isten Fia pedig azért alázta és alázza meg magát, hogy az Isten haragját visszatartsa.

Azért alázta és alázza meg magát ma is, hogy az isteni irgalomnak részesei lehessünk.

Ma a világ az isteni irgalomnak az idejét éli.

Azért alázatos a Fiú, hogy mi megmenekülhessünk. S az irgalom az emberi szív utolsó dobbanásáig vár arra, hogy a bűnös magába szálljon és megtérjen..

Jézus a Földre nem azért jött, hogy ítéljen, hanem, hogy megmentsen minket.

De ez nem jelenti azt, hogy soha nem fog ítélni.

Második alkalommal dicsőségének és hatalmának teljes fényességében fog visszatérni, hogy ítéljen élőket és holtakat.

Ekkor az ember már nagyon kicsi lesz. S itt már az Isten lesz az, aki bármit megtehet az emberrel. Igazságossága pedig megköveteli, hogy a jót jutalmazza, a rosszat pedig büntesse. Ha nem így lenne, akkor az Isten lenne hűtlen önmagához.

Ki tehát Jézus?

Szelíd bárány, aki önként kiszolgáltatja magát az emberi gonoszságnak. Feláldozza magát az emberi bűnökért, hogy Istent az emberrel kiengesztelje.

Ugyanakkor nagy hatalommal rendelkező igazságos bíró is, aki előtt életünk végén mindannyiunknak meg kell állnunk.

Használjuk ki az irgalom idejét, hogy az ítélet napján majd félelem nélkül állhassunk meg!