Az imádság fontossága

A testi élethez élelem, víz és oxigén szükséges. Ha ezek bármelyike nincs meg, az ember elpusztul. A lelki életben maradásnak ugyanígy megvannak a feltétlenül szükséges elemei.

Ezek közül ma az imádságról lenne szó. Az imádságot a lélek lélegzetvételének is nevezik.

Az imádság kommunikáció Istennel. Nagyon fontos ugyanis, hogy mindent kimondjuk az Isten felé. Amikor valamit csak eltervezünk, vagy elgondolunk, de azt nem öntjük szavakba, nem öntjük Imádságba, olyan, mintha egy épületről csak a tervrajzok készültek volna el a, de az építése nem indulna meg. A lélek kész de a test erőtlen- ahogyan Jézus mondta.

Oly sokszor születik meg a jó szándék a jó elhatározás az emberi szívben, de sokszor nem lesz belőle jó cselekedet, mert még csírázó állapotában elpusztul. Amikor mindezt Isten felé szavakban kifejezzük, és kérjük ahhoz az erőt, hogy a jó elhatározásunkat meg is tudjuk valósítani, a jó cselekedeteink kivirágoznak. Nagyon sokszor a kísértő azt használja ki ismételt elbuktatásunkra, hogy elfelejtünk imádkozni, vagy elfelejtünk kitartani az imádságban.

Mikor imádkozunk az Istenre figyelünk, ezért lehetetlen, hogy egy időben idegen gonosz erők hangjaira hallgassunk, és a rosszat kövessük. Mikor lelkesedésünk alábbhagy, mikor elfelejtjük az imádságot, vagy azt hisszük, hogy már elégszer kértük valamit, levesszük a szemünket Istenről, s innentől újból bármilyen kísértésnek áldozatul eshetünk.

Talán nem túlzás mindezt egy mindent elsodró árvíz képével szemléltetni, ahol a víz a világ romlottságát és gonoszságát jelképezi. Az embernek innen mindig van lehetősége felfelé nyújtani a kezét, s mikor az Isteni kegyelmet sikerül megragadnia, az ár nem viszi tovább őt a romlás felé. De mikor a szemét leveszi az égről, nem imádkozik, az olyan, mintha újból hagyná, hogy az ár magával sodorja őt oda, ahová nem akarja.

Egy ördögűző elmondta, hogy egy alkalommal a gonosz lélek azt mondta neki: "Aki meg szűnik imádkozni, azt ő már a sajátjának tekinti". Az imádság abbahagyása tehát ezt jelenti, hogy megszakadt a kapcsolatunk Istennel.

Ezért nagyon fontos, hogy rendszeresen, ideális esetben naponta többször imádkozzunk. 

Az imádságunk nem egy begyakorolt szöveg újbóli eldarálása kell legyen, hanem a szívünk kitárása Isten felé. A vágyaink őszinte feltárása Istennek.

Az imádság olyan tevékenység mely megköveteli, az Istenre való mély összpontosítást. Ekkor igazi ugyanis.

Lehet úgy is imádkozni, hogy másra figyelve odadobunk Istennek néhány begyakorlott szót, de lehet úgy is, hogy lélekben leborulunk előtte. Az utóbbi a kívánatos.

Nincsen meghatározott formula, hogy mit kell Istennek mondanunk, de jó, ha rendszeresen megfogalmazzuk neki, hogy a rosszat bánjuk és el akarjuk hagyni , a jót szeretnénk megvalósítani, és ehhez kérjük az ő segítségét. Óriási erőt tud adni, ha ezt kitartóan életünk végéig minden napon elmondjuk neki. Isten várja, hogy segítségét kérjük, és nagy nagy kegyelmekkel áraszt el, ha valóban őrá alapozzuk az életünket.

Manapság a megkülönböztetés kegyelméért is imádkoznunk kell, mert oly sokféle, sokszor egymásnak teljesen ellent mondó tanítás vesz körül minket Az imádság egy csatorna, melyen kiáltásunk az Isten elé jut, ahol minden őszinte és alázatos kérés meghallgatásra kerül. Válaszként pedig az Isten Szentlelke adja meg a világosságot, hogy a jó utat tudjuk választani.

Az imádság nem mindig megy jól. Van, hogy nehéz elkezdeni. Van, hogy nem tudunk Istenre összpontosítani. De ilyenkor sem szabad abbahagyni, mivel tudjuk, hogy az imádság a lélekben éltben maradásunkhoz kell. Szóljunk akkor is Istenhez, ha éppen nehéz, s ha nincs is teljesen odatéve a szívünk. Isten a szándékunkat látja, és ezekre az imádságokra is válaszolni fog.

A lényeg, hogy soha ne hagyjuk a gonoszt azáltal győzni az életünkben, hogy abbahagytuk az imádságot.

Az imádság egy olyan csatorna, amin keresztül bármikor és bárhonnan elérhető az Isten. Akár örömünkben, akár a nehézségek közt, akár a halál torkában, akár egy csendes templomban, akár a világ forgatagában.

Isten várja, hogy kitárjuk előtte szívünket és megszólítsuk őt.

Imádkozni nemcsak szavakkal lehet, az is imádság, mikor csendben az Isten jelenlétébe helyezzük magunkat. Mikor Kis szent Teréztől egyszer megkérdezték , mit csinál, ő azt válaszolta imádkozik. A környezete meglepődve kérdezte tőle , hogyan lehetséges, hogy imádkozik és közben semmit sem szól? Ő azt válaszolta:" csak Jézussal vagyok."

Ez is az imádság egyik formája, mely a lelket elfordítja világtól és összekapcsolja mennyországgal. Mikor Pál apostol arra szólít fel bennünket: Szüntelenül imádkozzunk, erre az Istenre fordított tekintetre gondol.

Végül mindezt összegezve a szüntelen őszinte és alázatos imádság az egyik legfőbb garanciája annak, hogy elérjük a boldog örök életet, de kis szent Teréz fenti története megtanít minket arra is, hogy az igazi szeretet nem csak "érdekből" szól az Istenhez , hanem mindig keresi és nagy örömét is leli az Isten jelenlétében, s így válhat az élete szüntelen, el nem múló imádsággá.