A világ világossága és a sötétség rabjai

1Amikor továbbment, látott egy vakon született embert. 2Tanítványai megkérdezték őt: »Mester, ki vétkezett, ő vagy a szülei, hogy vakon született?« 3Jézus azt felelte: »Sem ő nem vétkezett, sem a szülei, hanem Isten tetteinek kell megnyilvánulniuk benne. 4Nekünk annak tetteit kell cselekednünk, aki engem küldött, míg nappal van. Eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. 5Amíg a világban vagyok, világossága vagyok a világnak.« 6Miután ezeket mondta, földre köpött, sarat csinált a nyálból, a sarat a vak szemére kente, 7és azt mondta neki: »Eredj, mosakodj meg a Síloe tavában!« Ez küldöttet jelent. Elment tehát, megmosdott, és ép szemmel tért vissza. 8Ezért a szomszédok és akik azelőtt látták őt mint koldust, azt kérdezték: »Nem ő az, aki itt ült és koldult?« Egyesek azt mondták: »Ő az.« 9Mások így szóltak: »Nem, csak hasonlít rá.« Ő azonban kijelentette: »Én vagyok az.« 10Erre megkérdezték tőle: »Hogyan nyíltak meg a szemeid?« 11Azt felelte: »Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, megkente a szemeimet, és azt mondta nekem: 'Menj a Síloe tavához, és mosakodj meg.' Elmentem tehát, megmosdottam, és látok.« 12Azok megkérdezték tőle: »Hol van ő?« Ő azt felelte: »Nem tudom.«
13Ekkor elvitték a farizeusokhoz azt, aki előbb vak volt. 14Azon a napon pedig, amikor Jézus a sarat csinálta és megnyitotta szemeit, szombat volt. 15Ismét megkérdezték tehát tőle a farizeusok is, hogy hogyan nyerte vissza a szeme világát. Ő azt felelte: »Sarat tett a szemeimre, megmosdottam, és látok.« 16Azt mondták erre néhányan a farizeusok közül: »Nem Istentől való ez az ember, aki a szombatot nem tartja meg!« Mások azt mondták: »Hogyan cselekedhet bűnös ember ilyen csodajeleket?« És szakadás támadt köztük. 17Erre ismét megkérdezték a vaktól: »Te mit gondolsz róla, hisz megnyitotta szemeidet?« Ő pedig azt felelte: »Próféta!« 18A zsidók azonban nem hitték el róla, hogy vak volt, és visszatért a látása, amíg elő nem hívták a most már ép szemű ember szüleit. 19Megkérdezték őket: »A ti fiatok ez, s azt mondjátok róla, hogy vakon született? Most hogyan lát tehát?« 20A szülei azt felelték: »Azt tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született. 21De hogy most miképpen lát, nem tudjuk, és hogy ki nyitotta meg szemét, azt sem tudjuk. Kérdezzétek őt, megvan a kora, majd ő beszél magáról.« 22Ezt azért mondták a szülei, mert féltek a zsidóktól, mivel már elhatározták a zsidók, hogy ha valaki Krisztusnak vallja őt, ki kell zárni a zsinagógából. 23Ezért mondták a szülei: »Megvan a kora, őt kérdezzétek.«
24Másodszor is előhívták tehát az embert, aki vak volt, és azt mondták neki: »Adj dicsőséget Istennek! Mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös.« 25Ő azt felelte: »Hogy bűnös-e, nem tudom. Egyet tudok: hogy vak voltam, és most látok.« 26Erre megkérdezték tőle: »Mit csinált veled? Hogyan nyitotta meg a szemedet?« 27Az azt felelte nekik: »Megmondtam már nektek, de nem hallgattátok meg. Miért akarjátok újra hallani? Csak nem akartok ti is a tanítványai lenni?« 28Erre megátkozták őt, és azt mondták: »Te vagy az ő tanítványa, mi Mózes tanítványai vagyunk. 29Mi tudjuk, hogy Mózeshez szólt az Isten, ezt pedig nem tudjuk, honnan van.« 30Az ember erre azt felelte: »Éppen az a csodálatos, hogy ti nem tudjátok, honnan való, nekem pedig megnyitotta a szemeimet. 31Tudjuk, hogy Isten a bűnösöket nem hallgatja meg, de aki istenfélő, és megteszi az ő akaratát, azt meghallgatja. 32Mióta a világ áll, soha nem lehetett hallani, hogy valaki megnyitotta volna egy vakon született szemeit. 33Ha ő nem Istentől való volna, nem tehetett volna semmit.« 34Azok azt felelték neki: »Mindenestől bűnben születtél, és te oktatsz minket?« És kidobták őt.
35Jézus meghallotta, hogy kidobták, és amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: »Hiszel-e az Emberfiában?« 36Az így felelt: »Ki az, Uram, hogy higgyek benne?« 37Jézus azt mondta neki: »Hiszen láttad őt: ő az, aki veled beszél.« 38Erre az így szólt: »Hiszek Uram!« És leborult előtte. 39Akkor Jézus ezt mondta: »Ítélkezni jöttem erre a világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakká legyenek.« 40A farizeusok közül, akik vele voltak, néhányan hallották ezt, és azt mondták neki: »Csak nem vagyunk mi is vakok?« 41Jézus ezt válaszolta: »Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök. Ti azonban azt mondjátok most: 'Látunk.' Ezért megmarad a bűnötök.« Jn 9, 1.41

A vasárnapi evangéliumunk hosszabb teljes változatában elénk tárul az a két út, mely bejárható akkor, mikor az ember Jézussal, a világ világosságával találkozik.

A vak ember meggyógyításának csodája átragyogja az egész történetet, s a testileg vaknak nem csak a testi látása, hanem a lelki látása is meggyógyul, a történet végén felismeri Jézust, a világ világosságát.

Vizsgáljuk meg a történetet azok oldaláról, akiknek ugyan meg lett mutatva a világ világossága, de azt nem akarták meglátni.

A farizeusok egyetlen dolgot tartottak szem előtt: szerintük Jézus Mózes törvényeit megszegte azzal, hogy szombati napon gyógyította meg a vak embert, ezért Jézust bűnös embernek tartották. Innentől kezdve semmi másra nem voltak nyitottak, nem hitték el, hogy az ember vak volt, nem hitték el, hogy Jézus meggyógyította őt. Hívatják a vakságából meggyógyultat, hívatják annak szüleit, mint tanúkat. Többször is rákérdeznek, hogy mi történt, de minél többször szembesülnek az igazsággal, annál nagyobb a zűrzavar a szívükben, annál zavarodottabbak és ingerültebbek.

Mikor a vakságból meggyógyult ember kimondja a legvilágosabban tündöklő igazságot: "senki nem tehet ilyen csodát, csak az, aki az Istentől való", a farizeusok sötétségbe burkolózott szíve nem bírja tovább elviselni a világosságot, kidobják a vakon született embert az utcára. Lesöprik a lámpást az asztalról, mert csak a sötétségben nyugszik meg a szívük.

Mikor a világosság és igazság ész érvei ellen a gonoszság már nem tud mit tenni, dühében mindig így válaszol. Letilt, kidob, elhallgattat. Ez a mai világban is épp így működik. A vitába elegyedni nem merő logikátlanság, az ellenérveket nem tűrő erőszakosság mindig a gonoszság és a sötétség ismertetőjele. A gonosz ugyanis mindig fél, amikor a világossággal vagy az igazsággal találkozik, mivel a világosságban meglátható mindaz a hazugság és félrevezetés, mely országát jellemzi.

A farizeusok azért nem tudták elfogadni a világosságot- bár azt látták-mert meg voltak győződve a saját igazságukról és arról, hogy ők járnak a világosságban. Jézus azt mondja nekik: "Ha vakok volnátok, bűnötök nem volna. De ti azt mondjátok, hogy láttok, ezért megmarad bűnötök."
Ez egy kemény lelki diagnózis. A gonoszságban való megáltalkodottág diagnózisa.

Annyit jelent, ha lenne bennetek alázat és beismertétek, hogy nem mindent láttok jól, azaz vakok vagyok, a világ világossága meg tudna gyógyítani benneteket is. De mivel azt mondjátok, mindent helyesen láttok, nincs szükségetek orvosra, tévedéseitekben, bűneitekben fogtok megmaradni.

Ha figyelmesen megnézzük, ugyanezt fellelhetjük ma az Egyházban is, mikor a gonoszság erői minden alap és logika nélkül mondanak ellene a Szentírás és az egyházi hagyomány világos és tisztán érthető igazságának, s mikor valaki logikus tiszta érvekkel lép fel velük szemben, nem tudnak megválaszolni rá, csak a levegőbe eldobott semmitmondó szavakkal, illetve az eltiltás és kizárás cselekedeteivel.

A gonoszság a világosság fiait és képes megfélemlíteni, láthatjuk, hogy a vakon született ember szülei nem mernek bizonyságot tenni a világosságról, mert félnek attól, hogy kizárják őket a zsinagógából.

Nagyon szép a történet végén, amikor a zsinagógából kidobott ember összetalálkozik Jézussal. Jézus megtudja, hogy kidobták és egyenesen ő megy eléje, keresi vele a találkozást.

Jézus boldog mondása juthat eszünkbe: "Boldogok, akiket az igazság miatt üldöznek, mert övék a mennyek országa." A zsinagógából kidobott ember azt mondja Jézusnak: "Hiszek Uram!", s leborul Jézus előtt. Ezáltal valóban az övé lesz a mennyek országa.

A vakságból meggyógyult ifjú példája alapján mi se féljünk megvallani, hogy hiszünk a világosságban. Ha a sötétség ki is dob minket, odakint a világ világossága vár minket és ő vesz pártfogásába.