A Sátán szemüvegén át
Az élet dolgai nem mindig olyanok, mint amilyennek látjuk őket.
Néhány dolgot, ami nem jelentős, óriásinak látunk, s ugyanúgy néhány más dolgot, mely jelentős lenne, egészen kicsinek látunk.
A gonosznak borzasztó nagy gyakorlata van abban, hogy a fontos dolgokat jelentéktelennek ,a kevésbé fontosakat pedig fontosnak tüntesse fel - céljainak megvalósítása érdekében.
Az élet gyakran olyan, mintha egy elvarázsolt kastélyban egy a világot eltorzító szemüveget viselve bolyonganánk, s szinte semmit sem a maga valóságában látnánk.
Nézzük csak a legegyszerűbbet....
Tudjuk, hogy míg élünk, mennyire fontos a földi dolgok birtoklásának vágya, az elismertség, a pénz. S látjuk-e hogy emellett mennyire eltörpül annak fontossága, hogy milyen a szívünk-lelkünk állapota, a tiszta erkölcsös Istennek tetsző élet?
Azt szokták mondani, hogy életünk utolsó napján mindent másképp látunk. Ami odáig fontos volt, az mind jelentéktelenné válik, mert mindet nagyon rövid időn belül itt hagyunk. És amit elmulasztottunk ( általában a szeretet megnyilvánuló cselekedeteiről van szó), akkor hirtelen nagyon naggyá fognak nőni.
Így van ez az önmagunk megítélésével is. Rossz cselekedeteinket nem látjuk olyan ijesztően hatalmasnak, Önmagunkat aránytalanul nagyon jó embernek látjuk. A másiknak ellenben lekicsinyítjük a jó tulajdonságait, és felnagyítjuk a hibáit. Érdekes lenne ezt egyszer a valóság szemüvegén keresztül megnézni.
A tartós emberi kapcsolatok szétszakításában is nagyon sokszor ez a gonosz által odatett "varázsszemüveg" visz tévútra minket. Micsoda becsapás láthatatlanná tenni mindazt a jót és szépet, amely két embert hosszú idő óta összeköt , és felnagyítani azt az apró problémát, mely indokul szolgálhat arra, hogy egy kapcsolat megszakadjon! Mily sokszor áldozatul esünk ennek!
Mily sok házasság , jó emberi közösség é s kapcsolat azért szakad szét, mert a jót és közöset már nem látják benne, csak azt nagyítják fel, ami különbség, és ami elválaszt!
Észrevesszük-e ebben a Gonosz közreműködését?
Aztán ott van az is- ami korunk legnagyobb becsapása az uralkodó gonosz szellemek által, hogy gyakran a jót rossznak, a rosszat pedig jónak látjuk.
A média színpada különösen sok lehetőséget kínál a gonosz számára e torzítások elterjesztésére. Nem kell messzire mennünk, elég az elmúlt 3 év globális nagy színjátékára visszatekinteni. Egy globális problémából, mely ugyan létezett és veszélyes is volt, egy olyan hatalmas rémképet vetítettek az emberiség szeme elé, hogy szinte az egész látóerünket betöltötte.. Aztán az a valami, amit ennek a problémának a megoldására bevezettek, olyan mértékben volt az egekig magasztalva, hogy mindenki elhitte ( még az Egyház is) , hogy ettől nagyobb jót nem lehet elképzelni, pedig később kiderült, hogy még csak a jó dolgok közé sem sorolható. Aztán a nagyítót hirtelen elhúzták erről a problémáról, s minden akkora lett, amilyen valójában már az elejétől kezdve volt.
Észrevesszük-e ezt a színjátékot, melyet az életünkkel játszanak?
De ugyanez a torz szemüveg odakerülhet a terveink listájának megvalósításakor is. Az esetlegesen fontos dolog egészen kicsinek, halaszthatónak tűnhet , a jelentéktelen, pedig halaszthatatlanul fontosnak.
Életünk legnagyobb hibáit azért követjük el, mert nem tudjuk, hogy a világot milyen sokszor ezen a torz szemüvegen keresztül nézzük.
Persze e sorok olvasásakor ne higgyük azt, hogy mindenben vakok és tökéletlenek vagyunk, de legyen bennünk annyi alázat, hogy elismerjük, nem mindig ítéljük meg jól a dolgok nagyságát vagy kicsinységét.
Ha ezt beismerjük megfogalmazódhat bennünk az a vágy, hogy valaki odafentről távolítsa el ezt a szemünk elé oly gyakran odakerülő torz valótlanságot, és hadd lássunk mindent olyannak, amilyen az valójában.
Nagy kegyelem az, ha ezt Istentől kérjük és meg is kapjuk, mert onnantól kezdve az életünk a valóság alapjára kerül, s nem egy virtuális valótlanságban töltjük napjainkat.
