A kenyér, amelyet én adok, az én testem a világ életéért

Miután újjászülettünk, azaz lelkiképpen megszülettünk, szükségünk van táplálékra, hogy éljünk és növekedjünk. Miután meghaltunk a bűnnek, szükségünk van Krisztus testére, hogy az újonnan létrejött szeplőtelen életünk megmaradjon. A bűnbánat szentsége után az Oltáriszentséggel kell táplálkoznunk. A lélek, mely újjászületett, meghal, ha nem kapja meg az Élet Kenyerét.

Krisztus azt mondja, hogy a Kenyér az ő Teste a világ életéért. Mérhetetlen, kifürkészhetetlen titok ez számunkra. Krisztus Szent Teste újra megjelenik minden szentmisén a kenyér színe alatt. Azért adja magát nekünk ma is, hogy életünk legyen, hogy őbelőle táplálkozzunk.

A megtérés tehát az út első lépése, azután pedig Krisztus Szent Testével táplálkozva növekedik bennünk az újjászületett élet. Talán nem véletlen, hogy katolikus Egyházunk annyi szentet tud felmutatni az elmúlt két évezredben. Kétségtelen, hogy mindannyian azért tudtak eljutni az életszentségnek oly magas fokára, mert az Eucharisztia szentségén növekedtek. Protestáns felekezetből katolikusba áttért testvérek számoltak be többször arról, hogy lelki értelemben növekedni igazából csak azután kezdtek el, miután az Eucharisztiát rendszeresen magukhoz vehették. Nem táplálkozhatunk ugyanis csupán abból az egy eseményből, hogy Krisztust keresztre feszítették, mert ez csak emlékezés, mint ahogyan a protestáns úrvacsora is csak emlékezés. Az, hogy Krisztus testét keresztre feszítették nem valóságos étel számunkra. Márpedig Krisztus azt mondta, hogy az ő teste valóságos étel és az ő vére valóságos ital. Valóságos azt jelenti, hogy valóságosan magunkhoz tudjuk venni. Az átváltoztatás nélküli kenyér és bor nem az élet kenyere, és nem az élet itala. Az emlékezettel nem lakik jól a lélek. Folyamatos hiányérzete lesz, nem tud növekedni, nem tud egyről kettőre jutni.

Jézus tanítványai közül is sokan értetlenül álltak az Élet Kenyerének tanítása előtt. Ezt mondták: Kemény beszéd ez? Ki hallgathatja ezt? S kafarnaumi beszéde után több tanítványa vissza is húzódott, és többé már nem járt vele. Nem biztos, hogy a tizenkettő legközelebbi megértette tanítását, de Simon Péter valamennyiük nevében így válaszolt: "Uram, kihez mehetnénk? Az örök élet igéi vannak tenálad! S mi hittük, és megismertük, hogy Te vagy a Krisztus, az Élő Isten Fia." Ebben a vallomásban talán benne van az is, hogy bár mi sem értjük teljesen, hogy miről beszélsz, de bármit mondasz is, mi tudjuk, hogy Te vagy az Isten Fia, ezért nem hagyunk el soha. S itt fordul a kocka, mert a mai hívőknek is éppen ez a két csoportja ismerhető fel. Az egyiknek van valami elképzelése a hitről, de ha valami olyat hall, ami az ő elképzelésébe nem fér bele, akkor otthagyja Krisztust és Krisztus Egyházát. A másik csoport az, aki felismerte Jézusban az Isten Szentjét, s ha Jézus, vagy Jézus nevében az Egyház bármit mond, nem fordul el tőle, mert tudja, hogy ami Jézus ajkáról hangzik el, az igazság. Sokan vagyunk, akik Jézussal az Oltáriszentségben valóságosan és érezhetően találkoztunk már, így senki nem tud minket eltéríteni az ő valóságos Jelenlétének hitétől, mert az már olyan megtapasztalás a mi életünkben, mint Péternek és a többi tanítványnak Jézus Isten Fiúsága.

Két fontos gondolatot érdemes még kiemelni Jézus kafarnaumi beszédéből: Jézus azt mondja: "Ne azért az eledelért fáradozzatok, mely veszendő, hanem azért az eledelért, mely megmarad az örök életre, melyet majd az Emberfia ad nektek. " Földi testünk, ami a földi táplálékból növekszik, elmúlik, elporlad. Az Élet Kenyere, Krisztus az Eucharisztiában, olyan eledel, mely megmarad az örök életre, s aki ezzel táplálkozik, Krisztus ereje által nem lát halált, mert Krisztus által örök élete van.

Miután a zsidók vitába szálltak vele, Jézus ezt válaszolta: "Bizony, bizony, ha nem eszitek az ember fia Testét és nem isszátok a Vérét, nem lesz élet bennetek, Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem valóságos étel és az én Vérem valóságos ital." Valószínűleg a Tizenkettő is csak Nagycsütörtökön értette meg, hogy Jézus miről beszélt Kafarnaumban. Akkor érthették és tapasztalhatták meg az Élet kenyerének misztériumát, amikor Jézus átnyújtotta nekik az első átváltoztatott szentmise kenyeret és az első átváltoztatott szentmise bort. Krisztus első felszentelt papjai, az apostolok, ekkor egyesültek az Úr Jézussal először, testben és lélekben valóságosan, s ugyanezt gyakorolja hívei táplálására katolikus Egyházunk 2000 éve, anélkül, hogy bármi megváltozott volna. Így táplálják a lelki Atyák Isten gyermekeit az Élet kenyerével ma is, hogy örök életünk legyen, és hogy Krisztus feltámasszon minket az utolsó napon.

Krisztus Teste és Vére az Eucharisztiában tehát valóságos étel és valóságos ital, de ez csak azok számára jelent életet, akik tiszták. A lelkileg halott ember, aki halálos bűnben él, hiába veszi magához a szentáldozásban Krisztus Testét és Vérét, nem lesz tőle örök élete. A halálból az életbe ugyanis a bűnbánat szentségén keresztül lehet csak eljutni. Ma többeket az Egyházban azzal áltatnak, hogy elég, ha Krisztus testét magukhoz veszik, s ezáltal örök életük lesz, nem törődve azzal, hogy közben esetleg a halálos bűn állapotában vannak. Mindamellett, hogy az Eucharisztia, a bűnbánat szentsége nélkül önmagában nem ad életet, ez a fajta gyakorlat az Úr tisztaságát és szentségét is sérti.

Soha nem szabad tehát a sorrendet elfelejtenünk, először újjonnan kell születnünk, el kell hagyni az Istent megsértő bűneinket, majd az Élet Kenyerén kell növekednünk, mely egyben segít is megmaradni új életünkben.

Egy alkalommal, mikor tanítványai Jézust étellel kínálták, Jézus ezt felelte: "Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, a ki elküldött engem" János 4,34. Nagyon jól kifejezi Jézus e mondata azt, hogy mit jelent az égből alászállott valódi kenyérrel, azaz az Oltáriszentséggel táplálkozni. Mert minél többször magunkhoz vesszük Krisztus testét, annál kevésbé fognak a földi dolgok foglalkoztatni, s annál inkább az lesz csak az egyetlen célunk, hogy Isten akaratát cselekedjük. S tulajdonképpen ezt jelenti az élet ( az élet, mely örökre megmarad) is, elszakadni régi bűnös vágyaimtól, és az Isten akaratát cselekedni. Ezért kell Krisztust az Oltáriszentségben minél gyakrabban magunkhoz venni.

******************************************************************************************

A KENYÉR, AMELYET ÉN ADOK, AZ ÉN TESTEM A VILÁG ÉLETÉÉRT

Áldjad én lelkem az Urat, és egész belsőm az ö szent nevét, áldjad lelkem az Urat és el ne felejtsed semmi adományáát

Ki megkönyörült minden gonoszságodon, ki meggyógyítja, minden betegségedet, ki megszabadítja a pusztulástól életedet, ki irgalmassággal és könyörülettel koronáz meg téged.

Ki betölti javaival életedet, s mint a sasé megújul ifjúságod, irgalmasságot cselekszik az úr és igazságot tesz minden bántalmat szenvedőnek

A KENYÉR AMELYET ÉN ADOK, AZ ÉN TESTEM A VILÁG ÉLETÉÉRT